Grafománia

A korabeli újságok tündérmeseként tálalták gróf Apponyi Geraldine (1915-2002) és I. Zogu (1895-1961) albán király 1938-ban kötött házasságát. Bár elég meseszerűnek tűnt, hogy miközben a háború árnyékában az európai hatalmak elkezdtek támadásra vagy védekezésre berendezkedni, akadt egy uralkodó, aki a dinasztialapítással volt elfoglalva. Ki is volt valójában Ahmet Zogu, akiről lényegesen kevesebbet tudunk, mint Magyarország „Fehér Rózsájáról”?

Ősei a Mat folyó völgyének régi földbirtokosai, egyúttal nemzetségfők voltak. Édesanyja Szkander bég nővérétől származtatta magát, ezért amikor Zogu 1928-ban királlyá kiáltatta ki magát, felvette a III. Szkander bég nevet is. A rettegett törökverő kecskefejes sisakja lett volna a koronája, de azt Bécsben őrizték és nem jutott hozzá.

Házasságkötésük idején Ahmet húsz évvel volt idősebb a kontesznél. Szikár termetű kissé öregedő úr, hetyke kis bajusszal. Jól állt rajta a díszegyenruha, kiemelte katonás karakterét és tábornoki külsőt kölcsönzött neki. Geraldine pedig igazán bájos teremtés volt, ám hozzá hasonló szépség bőven akadt Európa-szerte. Az Apponyiak akkoriban már elszegényedtek, a választás szempontja az lehetett, hogy az ara az európai arisztokrácia köreiből kerüljön ki. Zogu nővérei keresték az alkalmas jelöltet és egy budapesti bálon látták meg a grófnőt, a fényképét megmutatták odahaza a királynak. Ezt követően Geraldine meghívást kapott Albániába, ahol egy áttáncolt éjszaka után Zogu váratlanul megkérte a  kezét. Tévedés ne essék, a férfi diktátor volt, nem hősszerelmes  Pontosan tudta, hogy az elmaradott Albánia önálló fejlődésének kulcsa a modern nemzetté válás. Ehhez a szépséges Geraldine úgy járulhatott hozzá, hogy magával  hozza a Nyugat szellemiségét is. A grófnő tíz nap gondolkodási időt kért. Ezalatt igyekezett minél többet megtudni a balkáni muszlim ország történelméről, vallásáról, hagyományairól. Legyezgette a hiúságát, hogy királyi kérője akadt, ugyanakkor tudta, hogy egy idegen országban kell majd élnie és nem lesz könnyű megfelelnie az ottani elvárásoknak. Igent mondott, mivel úgy érezte, hogy Ahmettel szinte első látásra egymásba szerettek. 1938. április 27-én, Tiranában volt az esküvőjük. (A baloldali portré forrása: MNM) A királynénak nem kellett az iszlám hitre áttérnie, megőrizhette katolikus vallását. A „tündérmese” nem tartott sokáig, 1939 áprilisában, néhány nappal fiúk születése után Mussolini csapatai megszállták az országot és a királyi családra hosszú száműzetés várt.

Zogu politikai karrierje 1920-tól emelkedett. Ellenlábasai egyre több merényletet kíséreltek meg ellene, de mindegyiket túlélte. 1928-ban „minden albán" királyának kiáltatta ki magát, ugyanakkor alkotmányos monarchiát hozott létre, amely a korabeli olasz állam másolata volt. Sem köztársasági elnökként (1925), sem királyként nem tudta útját állni Mussolini hatalmi igényeinek. Igyekezett az egykori Osztrák–Magyar Monarchia minél több olyan hívét fontos pozícióba juttatni, akik hatalmát nem fenyegették. Kormányzásának és uralkodásának idején a múltból örökölt keleti viszonyok keveredtek modernizációs törekvéseivel. Egyes szakértők szerint Albánia önálló fejlődése szempontjából kedvezőbb lett volna a királyi pár hosszabb uralkodása, mint az olasz hódítás és a kommunista diktatúra időszaka. (A tiranai alkotmánygyűlés  kihirdette a monarchiát, miután Zogut az albánok királyának kiáltották ki. A csoportkép forrása https://www.albanianhistory.net)

Egy zűrzavaros történelmi időszak ellentmondásos figurája volt Ahmed Zogu. 2013-ban a magyar Külügyi Szemlében ajánlották az olvasók figyelmébe az albán Ylli Polovina nyugalmazott diplomata, Zogu király meneküléséről szóló könyvét. Kiemelték: először olvasható részletes leírás arról, hogy Zog (a szerző ezt az albán névváltozatot használta) rendszere, hogyan tanúsított bátor ellenállást a fasiszta fenyegetéssel szemben. A külföldi kutatók többsége nem tekinti őt árulónak, de bírálják az elkövetett hibákért. Korábbi beosztottjai és politikai riválisai, majd később a Hodzsa-korszak kommunista hívei viszont árulással vádolták. Polovina leírja, hogy Zog – minden jogi és pénzügyi szabályt megszegve – nemcsak a királyi, de az állami kincstár szinte teljes tartalékát, összesen 577 ezer arany franknyi összeget vitt magával menekülésekor. Mindezért nemes egyszerűséggel „tolvajnak” nevezte őt.

Más források viszont tudni vélték, Geraldine húga, Virginia visszaemlékezése szerint a király „mindössze” két zsák arannyal hagyta el hazáját. Az óriási összeg tekintélyes részét állítólag később elpókerezte. Valószínűleg azonban a vagyon nagyságára vonatkozóan Apponyi Virginia járhatott közelebb az igazsághoz. Az uralkodói pár fia, Leka Zogu ugyanis bemutatta  édesanyja végrendeletét, melyben korántsem szerepelt akkora összeg, hogy helyt adhassunk az amerikai B. J. Fischer adatainak, aki szerint Zogu és családja 100 zsák arannyal érkezett Egyiptomba. (Az újságból kiollózott képen Virginia, aki azért nem lehetett ott nővére esküvőjén, mert épp akkor született a kislánya, Júlia.)

A krakkói egyetem Jagelló-könyvtárából került elő Corvin János (1473-1504) - két, különböző időpontban készült - horoszkópjának 15. századi másolata. Tartalmából következtetni lehet, hogy a herceg előtt állt még az egész élet, megannyi kérdőjellel. Jövője  az ország sorsát is érintette, nem csoda, ha kíváncsiak voltak rá. A Magyar Könyvszemle 1880-ban felkérte domályosi dr. Hoitsy Pált az ábrák értelmezésére. A csillagászati szakíró elmagyarázta, mi olvasható ki a képletből, majd azt állította: az ismeretlen asztrológus tévedett.  A történelem azonban rácáfol Hoitsy állítására.

A reneszánsz idején újra éledt a csillagjóslás iránti érdeklődés egyéb, az ókort idéző tanulmányokkal együtt. A kor legkiválóbb asztrológusai, Peuerbach, Regiomontanus és mások Magyarországon találtak pártfogókra.

Mátyás trónra lépése után a budai palotában csillagvizsgálót rendezett be. Bonfini leírásából tudjuk, hogy a palota földszintjén kapott helyet a könyvtár, mennyezetén a festett égbolt, bolygókkal és az állatöv képeivel. Az égboltozaton azt a csillagzati képet örökítették meg, amelyben a király trónra lépett. A könyvtárból két kerek szoba nyílt, itt őrizték a csillagda műszereit, és itt kaptak helyet Mátyás asztrológusai. Megkérdezésük nélkül az uralkodó nem hozott fontos döntéseket. Az udvarban dolgozott rövid ideig Ilkus Márton, Hassensteini Lobkovicz Bohuszláv (1460–1510), Collimitius bécsi orvos, Szebenyi Menyhért, aki a király állandó asztrológusa volt (†1531), továbbá János jászói prépost, Ziegler Jakab bécsi egyetemi tanár… Mátyás király házasságon kívül született, törvényesített fia ebben a környezetben nevelkedett, bár feltehetően a nagymamája, Szilágyi Erzsébet viselte gondját. A trónörökös hitt a csillagjóslásban, és később az esztergomi érseki palotában, apjához hasonlóan, ő is kialakított egy csillagvizsgálót. (Baldassare Estense: A fiatal Corvin János, 1486)

Hoitsy Pál az Akadémia és a Széchényi könyvtár – ma is megjelenő - időszaki kiadványában így foglalta össze, miről árulkodik a horoszkóp:

A négyszög körül 12 háromszög a Nap 12 óráját jelentette. A háromszögekben a fekete írás az állócsillagok helyzetét jelölte, a piros a bolygókat, a Napot, a Holdat, vagyis az égbolt látszólagos mozgó testeit. Ahoroszkóp megmutatja, hogy a kérdéses időben az ég melyik csillaga, hol foglalt helyet. Minden bolygó más és más időben volt "uralkodó planéta", s mindegyik bolygónak megvolt nemcsak a maga éve, de mindennap a maga órája is. Ebben az időben az volt a "legerősebb" és érvényesítette a befolyását a többi bolygóra is. Pl. a Merkúr a kereskedőknek, tolvajoknak… pártfogója, csakis az ő uralkodása idején fogtak kockázatos vállalkozásokba, ha azt akarták, hogy sikerüljön. Azon kívül minden bolygónak  megvolt a maga háza, amelyben erősebb volt, mint máshol. Pl. ha a Szaturnusz épp akkor volt uralkodó planéta, midőn a saját házában székelt, ereje kettős volt, s okvetlenül érvényesítette befolyását. A földi és lelki javaknak is meg voltak a maguk házai, s ha e házakban oly bolygó jött, amely különben is patrónusa volt az illető javaknak, akkor okvetlenül elnyerte azokat az, akinek a horoszkóp készült. Így pl. ha a Jupiter a hatalom házában foglalt helyet, s talán egyszersmind uralkodó planéta is volt, vagy az uralkodáshoz közel állt, akkor az illető bízvást várhatott zsíros állást, jövedelmező hivatalt. A képletből kiolvasható az is, hogy az éjszaka uralkodó planétája a Mars, mely 24°16' helyet foglalt el az égen a Halak csillagképében, az óra planétája a Merkúr, 26°22' eltéréssel szintén a Halakban volt. A Jupiter az első házban a Nyilas csillagképben, a Nap - nemrégen múlván még el az éjnap egyenideje - 22 foknyi eltéréssel bírt, s a Kosban állomásozott; a Föld a Bikában, a Szaturnusz és a Hold pedig az Ikrek közelében.

Mindezekből kiderül: Corvin János 1473. ápr.2.-án, 9 óra 29:15-kor született. A horoszkóp az égnek azt az állapotát tükrözi, melyben akkor volt. Fogantatásának ideje: 1472. júl. 14. éjfél után 1 óra. Legérdekesebb a jóslatnak azon része, amely két nagy csillagnak a Vénusz melletti szomszédságából arra következtet, hogy a herceg előkelő hölgyet fog feleségül venni és talán kétszer lép majd házasságra. A szakíró szerint éppen fordítva történt, Corvin neje, Frangepán Beatrix ment másodszor férjhez Brandenburgi György őrgrófhoz, miután a herceg 31 évesen elhalálozott. Az asztrológus tévedett - állította végül a szakíró.

De nem! Az történt ugyanis, hogy a trónkövetelő 1487-ben, mindössze 14 évesen feleségül vette a festményen látható Sforza Bianka Mária hercegnőt.  Csakhogy 1490-ben meghalt Mátyás király és Corvint nem választották meg magyar uralkodónak. A milánói udvar számára ez a frigy már nem tűnt előnyösnek, ezért VI. Sándor pápa a házasságot 1493-ban érvénytelenítette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy meg sem történt.

A másik horoszkóp egyébként 1485. április 2-ikáról szól, arról a napról, midőn a herceg  betöltötte a 12-ik évét és az udvar a jövőjét tervezgette.

Legendák övezik Giorgio da Castelfranco életét és munkásságát. Keveset tudunk róla, holott művészi nagysága Leonardo da Vinciével vetekszik. Nevéhez fűződik, hogy Tizianóval megalapították a velencei reneszánsz festészet iskoláját. A mítoszt táplálja, hogy festményei talányosak és csak töredékük maradt fenn. Az a kevés, amit tudunk róla G. Vasari életrajzi gyűjteményéből származik. A firenzei udvari festő feljegyezte, hogy az ereje teljében lévő daliás férfinak volt egy előkelő barátnője, akivel „nagy örömüket lelték a szerelemben”. Az úrhölgy pestisben megbetegedett és megfertőzte a szeretőjét. Vasari szerint Giorgione 1511-ben halt meg, azonban tévedett! Öt évszázaddal később találtak rá bizonyítékot, mégpedig a föld túloldalán.

A sydney-i egyetem egyik könyvtárosa fordult Jaynie Andersonhoz, aki nemzetközilg ismert szaktekintélynek számított, korábban monográfiát írt a művészről.  A melbourne-i egyetem professzora  egy interjúban idézte fel, hogyan jutott tudomására a lelet:

- Kim Wilsontól 2017. december közepén kaptam az email-t. Arról értesített, hogy találtak egy érdekesnek tűnő ősnyomtatványt. Arra kért, nézzem meg Dante Isteni vígjátéka 1497-es kiadásának utolsó oldalát. Mellékeltek fotót, és amikor megpillantottam, alig hittem a szememnek. Az ív bal sarkában egy halvány, alig kivehető vörös krétarajz: Madonna, ölében kisded. Különös izgalom fogott el, mert ösztöneim azt súgták, szenzációs leletre akadtak a ritka könyvek gyűjteményében. Elsőként felvettem a kapcsolatot a londoni Nemzeti Galéria egyik munkatársával, aki infravörös képet küldött Giorgione a „Mágusok imádata” vázlatáról. (Ez a technika olcsó és roncsolásmentes vizsgálati lehetőség. Segítségével pl. az olvashatatlanná vált vagy tett írás, rajz bizonyos esetekben lefényképezhető vagyis jobban láthatóvá válik - szerk.) A feladat tehát az volt, hogy megállapítsam: a két vázlatrajz egyazon kéztől származik-e? Alig vártam, hogy túl legyünk az ünnepeken és elutazhassak. Fantasztikus érzés volt  felismerni, hogy a vázlat stílusjegyei Giorgione kéznyomára, pontosan az első műveire utaltak.

A lap felső részén három sor látható. Fekete tintával, cirkalmas betűkkel íródott. Wilson asszony Nerida Newbigin emeritus professzor szakértelmét vette igénybe az egyetem olasz tanszékéről, hogy a 16. századi velencei nyelvjárásban írt szöveget  lefordítsa:

- Szeptember 17-én Giorgione Castelfranco egy kiváló művész meghalt a velencei pestisben, 36 éves korában, és békében nyugszik

Hogy minek tudnak örülni a művészettörténészek? - gondolhatják a laikusok. Zorzi, ahogy a korabeliek nevezték, egy évvel korábban halt meg, mint hitték. Most ez akkora durranás, hogy világgá kell kürtölni? A válasz: IGEN! Amikor kevés az adat és azok egy része sem hiteles, egyetlen megbízható forrásnak, információnak óriási a jelentősége. A halál pontos dátumából és az életkorból kiderül a születés éve is. Márpedig, ha igaz, hogy Giorgione 36 évesen halt meg, élete négy évvel meghosszabbodik. Ez azt jelenti, hogy át kell gondolni számos műve keltezését. Az új adat(ok)ból még több következtetést vonhatnak le a tudósok, ugyanakkor újabb kérdések, teóriák merülnek fel. Például hogyan került a Dante ősnyomtatvány a Sydney-i Egyetemi Könyvtárba? A feljegyzések azt mutatják, hogy a könyv valamikor 1914 és 1959 között, valószínűleg 1928 után, adományként került a bibliotékába.

Anderson professzor két hipotézist állított fel. Az első szerint az incunabulum (ősnyomtatvány) annak a megrendelőnek a tulajdonában lehetett, aki Londonban megbízást adott a Szent család/Mágusok imádata festésére. Mindketten ismerték Dante művét. A Paradicsom utolsó, 33. éneke inspirálta  Giorgio-t a Madonna és a gyermek ábrázolására. Később a névtelen ügyfél a rajz fölé feljegyezte a művész halálának idejét.

A másik feltevés az, hogy eredetileg Giorgione lehetett az inkunabulum tulajdonosa. Nagy hatással volt rá Az Isteni vígjáték. A Paradicsom utolsó énekében,  megjelenik előtte a Szűzanya, Dante hozzá fohászkodik. Ez ihlette a festőt nem sokkal 1497 után, hogy papírra vesse látomását. Később, amikor Giorgione meghalt, egy barátja vagy tisztelője lett az ívrét alakú könyv vagy lap birtokosa. A  korábban készült vázlat fölé firkantotta a nagy Giorgio halálhírét.

Természetesen többrétű, alapos elemzésnek vetik alá a leletet.  Igénybe vesznek új tudományos technikákat, eljárásokat is, amelyek évekig eltarthatnak. A felfedezés akár azt is lehetővé teszi a művészettörténészek számára, hogy átírják Giorgione helyét a művészettörténetben.

A mennyek országában az Isten és a Sátán fogad, megrontható-e az ember. Jób becsületes, dolgos ember, féli az Istent és kerüli a rosszat, kiállja majd a próbát - mondá az Úr. A Sátán kétkedve hallgatja, majd megkérdi: - Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób? Csak nyúlj hozzá a vagyonához és szemtől szemben fog majd káromolni! A Sátán elvesztette a fogadást, mert Jób  legnagyobb sorscsapások ellenére sem szidta a Teremtőt.

Ötezer éve tanítják a bölcsek, hogy a jóság elnyeri jutalmát, a gonoszság pedig a büntetését. Ennek ellenére a világban egyre több a kegyetlen vérontás. Az sem egyértelmű, ki testesíti meg a jót vagy a rosszat. A tömeggyilkos terrorista hősnek érzi magát, hiszen érdekből, indulatból soha nem ölt volna embert. Úrrá lett a gátlásain, a félelmein és bebizonyította, hogy nem gyáva, megtette, amit a közössége elvárt tőle. A társai felmagasztalják, míg az áldozatok hozzátartozói átkozzák. Nézőpont kérdése lenne, ki áll a sötét oldalon és ki, nem?

Már az ókorban vizsgálták, mi a legfőbb erény, amelyet az embernek birtokolnia kell ahhoz, hogy cselekedetei helyesek legyenek. Szókratész szerint a helyes cselekvés elve, amelyben megtalálni véljük a létezés értelmét. Arisztotelész kétféle erényt különböztet meg: az észbeli képesség tanítható, míg az erkölcsi hozzáállás nem, a szokások alakítják ki az emberben. Platón úgy határozza meg a jót, mint amit a belátásban és a megismerésben kell keresni.

A babonák, a zsarnokság, a vallási háborúk után új eszmeáramlatok jelentek meg a nyugati filozófiában, eljött az értelem és ezzel együtt a szkepticizmus kora. Ahány jeles gondolkodó, annyiféle – sok esetben egymásnak ellenmondó vagy akár egymásra épülő - elmélet született. Ezek reprezentálására érdemes néhányat felidézni: Bernard Mandeville szerint egy bűnmentes társadalom utópia. A jólét alapja a bűn, feltéve, hogy vannak törvények, amik ezt korlátozzák. Az emberek nem azért jók, mert ilyenek, hanem azért, mert rájöttek, ha olykor megfékezik a vágyaikat, rengeteg bajt elkerülhetnek. Ő volt az, aki kiiktatta az etikából a szépség és a boldogság fogalmát. Nem így Jeremy Bentham. Úgy vélte egy cselekedet attól függően hasznos vagy káros, hogy az milyen mértékben mozdítja elő az emberiség boldogságát (boldogulását), ami pedig az egyének boldogságából tevődik össze. Albert Camus nem kevesebbet álllít, minthogy bizonyos esetekben a jóindulat, ha az tudatlansággal párosul, ugyanannyi kárt okozhat, mint a gonoszság. A gyilkosnak vak a lelke, márpedig nincs igazi jóság és valódi szeretet, a lehető legteljesebb tisztánlátás nélkül.

A 20. századi angol író, Eric Knight meglátása az volt, hogy a jó és rossz, a helyes és helytelen egyaránt belénk van plántálva. Mindkettő örökös készenlétben áll, és a körülményektől függ, hogy melyik kerekedik felül. Szerencsétlen helyzetben kitörhet belőlünk minden gonoszság és kegyetlenség, és képesek leszünk arra is, amit addig elképzelhetetlennek tartottunk. A 68 éves Ian Robertson skót pszichológia-professzor is azt állítja, bizonyos tényezők együtthatása bárkiből kihozhatja a vadállatot.

Sokáig azt hittük, a bennünk lakozó fenevadat az hozza elő, hogy agyunk primitívebb részei átveszik a hatalmat a magasabb szintű gondolkodásért felelősrégiók felett. 1997-ben Itzhak Fried kaliforniai idegsebész meglepő érveléssel rukkolt elő, amit agyszkennerrel (fMRI) bizonyítani is tudtak. Eszerint épp akkor változik át az ember szörnyeteggé, ha a fejlettebb agyterületeknek szűnnek meg a gátlásai. A szakirodalom E-szindrómának nevezi a jelenséget, az „E” az angol evil (gonosz) rövidítése. A döntéshozatalnál is szerepet játszó homloklebeny nem figyel a primitívebb agyrégiókból jövő jelzésekre, és beindul. Azt vizsgálták, mit mutat az agyszkenner, amikor a kísérleti alanyok olyan parancs végrehajtására kaptak felszólítást, ami ellentétben állt a normális viselkedésükkel. Némi hezitálás után engedelmeskedtek. A szkenneren láthatóvá vált a homloklebeny egyes részeinek működése, ami a viselkedés változását hozta magával. Az agresszivitást megkönnyíti, ha a tettes nem érzi magát felelősnek érte. Megfigyelték azt is, hogy a közösséghez tartozás olyan ősi kapocs, amely egymáshoz láncolja és engedelmességre készteti a csoport tagjait, teszik ezt önként vállalva elvakult hittel vagy kényszerű fenyegetettség hatására, esetleg a kiközösítéstől, megszégyenítéstől tartva. Belőlük lesznek a "legkiválóbb" harcosok. Most már csak arra a kérdésre kell választ adni, mi sodorja a fiatalokat a szélsőséges csoportok felé.

Illusztrációk: William Blake Jób könyve c. festményből egy kiemelt rész; Forrás: commons.wikimedia.org; Ördögök és démonok egy 15. századi kódexből, amelynek címe Livre de la Vigne Nostre Seigneur

1935. dec. 17-én a Los Angeles Times halálozási rovatában rövid hír jelent meg arról, hogy előző éjszaka szén-monoxid-mérgezésben életét vesztette a híres filmcsillag, Thelma Todd. A haláleset kivizsgálására nyomozást rendeltek el.

A 29 éves sztárt a Lincoln Phaeton kabriójában találták meg, a Castillo del Mar garázsában. A helyszíni szemlén a nyomozók megállapították: a színésznő éjjeli programja után, ittasan ült be a kocsiba. Feltehetően fázott, ezért beindította a motort. A zárt helyiség megtelt gázzal és a motor később oxigénhiány miatt leállt. Addigra már a díva nem élt, feje lehanyatlott.  Arcán alvadt vért találtak. A mályva-ezüst estélyije és a drága nercstólája is vérfoltos volt. Drága ékszereket viselt a nyakán és a csuklóján, rablótámadás tehát nem lehetett.

Thelma Todd eleinte modellként keresett pénzt, és szépségversenyekre nevezett be. 1925-ben elnyerte a Miss Massachusetts címet. Egy hollywoodi tehetségkutató felfigyelt rá. Felajánlottak neki egy helyet a Paramount Players Schoolban. Huszonéves korára meghódította Hollywoodot. A '30-as évek közepén már  ismert komika volt, aki száznál több filmben játszott. Élénk társasági életet élt, sok híres embert ismert. Első férje egy állítólagos maffiózó, aki Lucky Lucianónak dolgozott.   Thelma tudta, karriere nem tarthat örökké, így beszállt az üzleti életbe. Egykori szeretőjével, Roland West filmrendezővel éttermet és éjszakai night-clubot nyitott a Pacific Palisadesben. Ez egy turisták által is felkapott luxusnegyed, amely a Santa Monica-hegység és a Csendes-óceán között fekszik. A Castillo del Mar egy háztömbnyire volt Todd kávézójától.  A vállalkozás anyagi fedezetét West adta, az ő és a felesége tulajdona volt a garázs is. Thelma gondoskodott a show-ról, na meg arról, hogy a klub állandóan dugig legyen vendégekkel.

Nem tudni, hogy a sztár az átmulatott éjszaka után, miért várakozott a garázsban. Az is lehet, hogy induláshoz melegítette be a motort.  West felesége, az ugyancsak színésznő Jewel Carmen (jobbra) azt vallotta, látta Thelmát azon az éjszakán az autójában, egy férfi társaságában. A házaspár és Thelma egy épülettömben lakott, de elkülönített lakrészben.

Sosem derült ki, hogy a  mozisztár  öngyilkosság, netán gyilkosság következtében halt-e meg. A családja szerint leginkább az öngyilkosságot lehetett kizárni, mivel imádott élni. A rendőrség véletlen balesetként zárta le a nyomozást. A tragédiát a mai napig temérdek pletyka és találgatás kíséri.

Nemrégiben egy ócska műanyag ládával állított be hozzám az unokám. - Mama, ezt neked hoztam! Lomtalanítottunk a barátom nagymamájának padlásán. Nézem a kezében tartott rekeszt, benne régi könyvek. Gergő szerint nálam lesz a legjobb helye. Hát, persze… A láda alján megsárgult újságpapír. Béke a rovarmúmiák poraira. Az egyik kötet gyapjú borítóját fölszántotta a tudásra éhes molylárva. - Hagyd itt, majd átnézem – mondtam, nem túl lelkesen. A pakkot a fedett teraszra tettem. Eltelt néhány nap, mire leporoltam és szemügyre vettem Flavius, Dickens, Shakespeare, Kölcsey, Czuczor… műveit. Igencsak megörültem, amikor kézbe vettem Petőfi Sándor összes költeményeinek 1878-as kiadását.

Az első teljes kötetet 1874-ben az Athenaeum adta ki. 1877-ben jelent meg a 2., majd 1878-ban az új, képes díszkiadás. Az illusztrációkat Zichy Mihály, Barabás Miklós, Székely Bertalan, Lotz Károly rajzolta, hogy csak a nevesebbeket említsem. Szemet gyönyörködtető aranyazott vászonkötés és aranyozott lapélek, belelapozva pedig csodálatos grafikák és iniciálék díszitik. Kétség nem fér hozzá,  jómódú, igényes vevőknek szánták. (A hagyatékból hozzám került példány világos borítója kissé megkopott, gerince szélénél pár centis szakadás van. Lapjait viszont nemigen forgatták.)  A  következő kiadás már egy olcsó, ún. népies változatban jelent meg. Nem véletlen, ugyanis közelgett a költő halálának 30. évfordulója. Arra lehetett számítani, hogy a neves szerzők alkotásaiból meggazdagodott üzletemberek elveszthetik a kiadásra jogosító monopóliumukat, amiket szerződéssel kötöttek az írókkal, költőkkel.

A teljes Petőfi-kiadásért Aigner (Abafi) Lajos könyvkereskedő jelentkezett be és búsás haszonra számított. A Vasárnapi Újság 1879-es évfolyamának 24. számában tette közzé, hogy 25 füzetben adja majd ki legnagyobb nemzeti költőnk összes versét, még pedig németül. A versenyre benevező fordítóknak megígére, hogy a legjobbak bekerülnek a válogatásba. A felhívásra tollat ragadott  Strassman Mór, Almásy Vilma grófnő is.

Tudni kell, hazánkban ekkoriban nem volt törvényileg szabályozott szerzői jog. Németországban a szerzők halálát követő három évtized elteltével, műveinek tulajdonjoga közkinccsé vált. Ennek a mintának a bevezetésére lehetett számítani nálunk is. Petőfi Sándor örök időkre eladta versei egy részének  tulajdonjogát Emich Gusztávnak, a jogutód később az Athenaeum Irodalmi Társulat lett. Az egyik legnyereségesebb üzletétől esett volna el, ha "Petőfit"  bárki szabadon megjelenthet. lgy a cég azonnal levelet küldött a könyvárusnak, és barátian figyelmeztette, hogy álljon el a tervétől, mivel a tulajdonjogban nincs és nem is lesz változás. Az Aigner contra Athenaeum per 1880 májusában kezdődött.

Majd száz évvel később, 1972-ben az Athenaeum Rt. megmaradt iratainak egy része bekerült az Országos Levéltárba. A per történetét tanulmányban dolgozta fel egy lelkes levéltáros, Sipos Antalné. Az idők folyamán számos peres eljárás indult kiadók és szerzők között, az egyik unalmasabb volt a másiknál. Az irodalomtudósok figyelmét egy ideig elkerülte a kivételes iromány. A tárgyaláson tanúként meghallgattak több híres írót, köztük Arany Jánost, Jókai Mórt, szavaikat lejegyezték. A bíróság egyebek mellett arra keresett választ: valódi-e a szerződés, ill. Petőfi aláírása, valamint mely művekre terjedt ki. A pört végül jogerősen az Athenaeum nyerte meg. Ütőkártyája az volt, hogy nincs bizonyíték Petőfi halálára, holttá sem lett nyilvánítva, vagyis jogilag él!

Korábban megjelent az újságokban az a szenzációs hír, hogy poétánkat egy szibériai bányában látták utoljára. Az ügyben parlamenti interpelláció is elhangzott. Azt kérdezték a belügyminisztertől, tesz-e lépéseket a hír valódiságának kiderítésére. Erre azonban nem került sor, mert a legendát terjesztő csaló lelepleződött.

A mai napig úgy tudjuk, Petőfi 1849. júl. 31-ei Fehéregyháza környékén eltűnt. Évekkel később báró August von Heydte osztrák őrnagy (később ezredes) jelentésében kitért rá, felismerni vélte a poéta holttestét.  Ugyanakkor szavahihető emberek állították, hogy a költőt látták Párizsban és Bécsben is.

Szendrey Júlia 1868-ban, Zoltán fiúk 1870-ben hunyt el. Két évvel később kérhették volna a holttá nyilvánítást, de már nem volt, aki megtegye.

"Jeltelen sírod csöndjét
A nemzeti géniusz őrzi."

Szabó Magda: Az ajtó c. regényének főhőse, Emerence irtózatosan félt a menydörgéstől, villámlástól, mert gyerekkorában szörnyű trauma érte. Kistestvéreivel a réten játszottak. A kicsik szomjasak lettek, ezért a lány elment a közeli kúthoz vízért. Hirtelen jött a zivatar, a két kislány egy fa tövében húzta meg magát. Emerenc iszonyatos csattanásra kapta fel a fejét, de már csak két szénné égett tuskót látott a testvérei helyén, a fába villám csapott. És ez a pusztító energia nem csupán az írói fantázia szüleménye. (A filmváltozatban Helen Mirren alakítja az öntörvényű házvezetőnő szerepét.)

Húsz-száz milliamper között átfolyó áram az embernél már halálos zavarokat okozhat. Villámláskor átlagosan 20 ezer amper erősségű áram folyik (ennél jóval nagyobbak is vannak). Az ilyenkor keletkező hő meghaladja a 27 ezer Celsius fokot (a Nap felületi hőmérséklete kb. hatezer Celsius fok). A terjedési sebessége másodpercenként mintegy 150 ezer kilométer.

Az égdörgés oka, hogy a villámok felhevítik a levegőt, amely hirtelen kitágul és összeütközik a környező légtömegekkel, és ez nagy robajjal jár. A fény és a hang terjedési sebessége különböző, ezért először látjuk a villámlást, csak utána halljuk a dörgést. A fény észlelése és a mennydörgés között eltelt időből következtethetünk a villám becsapási helyének távolságára. Könnyen kiszámítható, kb. 3 másodperc a villámlás és a mennydörgés között felel meg 1 km távolságnak, 6 másodperc 2 km távolságnak…

Régóta kísérleteznek a mini villámok energiájának hasznos munkára fogásával. Benjamin Franklin a 18. században egy elektrosztatikus motort szerkesztett. (Balra, a korabeli illusztráción a Franklin-féle villámhárító) Az árnyékolást először Michael Faraday, minden idők legnagyobb kísérleti fizikusa mutatta ki 1823-ban. Az autó fémkarosszériája ún. Faraday-kalitkát képez, ha az autót villámcsapás éri. Az utastérbe nem jut be az áram, ehelyett a földbe vezetődik az abroncsokon keresztül. Az autóban tehát biztonságban vagyunk, feltéve, ha nem érintkezünk a fémkasznival. Nikola Tesla pedig mesterséges villámokkal kísérletezett. Tudta, a Föld felszíne negatív töltésű, míg az ionoszféra pozitív. A kisüléskor hatalmas energia keletkezik, amely elektromos áram termelésére is hasznosítható lenne. Rájött arra, hogy az elektromos áramot az ionoszféra révén drót nélkül továbbíthatja nagy magasságokba.

Régi rossz kívánság „a ménkü üssön beléd!” A villámot értjük a ménkü, vagyis a mennykő alatt. De hát mi a ménkü az a mennykő? Az üveget nem az ember találta ki. A természet "készítette" először. 1706-ban Németországban találtak egy fossziliát, amelyet "megkövesedett villámként” (fulguritként) azonosítottak. Villámcsapáskor a magas hőmérséklet és a megfelelő talajösszetétel hozzájárul az üvegesedéshez.

A mennykövet a kőzettan olyan ásványokként határozza meg, amelyek villámütés következtében keletkeznek a talaj felső rétegében. Neve, a villámot jelentő latin fulgur szóból származik. 250 millió éves fulguritot találtak a Szahara sivatagban, ahol jelenleg nincsenek villámlások. Ez arról árulkodik, hogy akkoriban a sivatag éghajlati viszonyai teljesen mások voltak.

Jaj nekünk, ha váratlanul szembe kerülünk egy támadásra kész, felbőszült vadállattal és megérzi rajtunk a félelem szagát. Erőfölénye tudatában szinte biztos, hogy ránk támad. (A visszatérő c. hátborzongató filmben Hugh Glassra (DiCaprio) egy medve rontott a még feltérképezetlen amerikai vadonban.)

Svájci kutatók jöttek rá, mire való az orrban elhelyezkedő rejtélyes sejtcsoport, az ún Grüneberg-ganglion (GG). (Hans Grüneberg brit genetikus volt, aki elsőként írt 1973-ban a rágcsálók szagló ganglionjáról, funkcióját azonban nem ismerte.) Állatkísérlettel igazolták, hogy az nem más, mint egy érzékeny veszélyérző detektor, amely a szorult helyzetben kibocsájtott feromonok (különleges illat-, vagyis kémiai jelzőanyagok) hatására jön ingerületbe. Bebizonyosodott tehát, hogy a riadó-feromonokat ez a sejtcsoport érzékeli, és onnan jut az ingerület az agyba.

A szaglás az egyik legrejtélyesebb érzékelés, alapelveit sokáig nem ismerték. Szaglórendszernek nevezzük az orrüreg receptorait, az agy egyes területeit és az összekötőpályákat együttesen. (A receptor ingert felfogó idegvégződés, amely egy érzetet továbbít testen belül.) Amikor a receptorok szaglórostjai egy illatanyag-molekulával érintkeznek, elektromos impulzus keletkezik. Az impulzusok az idegrostokon keresztül a szaglógumóba, az agynak közvetlenül a homloklebeny alatti területére kerülnek, ez pedig a lebeny belsejében lévő szaglókéreghez kapcsolódik.

Az "Egy asszony illata" c. amerikai drámában egy nyugállományú katonatiszt, Frank Slade (Al Pacino) képtelen beletörődni, hogy elveszítette a látását. Élete utolsó éjszakáján élvezni szeretné az életet, és szeretkezni egy gyönyörű nővel. Választása egy olyan hölgyre esett, akinek illata vágyat ébresztett benne. Működött kettejük között a kémia, , beindult a hormonok játéka. Egyébként tévhit, hogy aki nem lát, annak élesebb a hallása vagy a szaglása. Csupán arról van szó, hogy a vakok sokkal figyelmesebben használják érzékszerveiket, mint a látók.

Alábecsülték az orr szerepét, amikor érzékszerveink sorában a negyedik helyre - a szem, a bőr és a fül után, a nyelv elé - sorolták. Márcsak azért is, mert ezen át jutunk éltető levegőhöz. Az logikus, hogy a térlátáshoz két szem kell, de mire jó a két orrnyílás? Kutatók szerint az egyik lyuk jobb a másiknál bizonyos szagok észlelésében, valamint éppen több levegő áramlik be és gyorsabban. A domináns szerep folyamatosan változik.

A 18. századi parfümkészítést belengi a misztika. Olyannak képzeljük, mint amikor a mesebeli boszorkány bájitalt főz. Rousseau fogalmazta meg, hogy a szaglás magának a képzelőerőnek az érzéke.… Megmozgatta az írók, filmproducerek fantáziáját is. Ez ihlette Patrick Süskind 1985-ben írt nagysikerű regényét, illetve a belőle készült a "Parfüm: Egy gyilkos története" c. filmadaptációt. Arról szól, hogy a kapcsolatteremtésre képtelen Grenouille szaglása olyannyira kifinomult, hogy bármilyen összetevőt képes megkülönböztetni egy illatban. Ez okozza a vesztét és azon nők tragédiáját, akivel összehozza a sors. A történet akkor kezd horrorrá válni, amikor a férfit magával ragadja egy lány csodálatos illata, és véletlenül megöli. Minden vágya, hogy az illatot újból érezhesse. Őrült ötlete támad, ami 13 gyönyörű fiatal teremtés életébe kerül.

A szagingereket az orrból az agyba továbbító idegsejtek kapcsolatban állnak az agy ősi területeivel, például a limbikus rendszerrel, amely az érzelmek felügyeletéért felelős, illetőleg a memóriarögzítést biztosító résszel. A különféle szagok az egyes emberek esetében tudattalan érzelmi változásokat idézhetnek elő. Mindenki rendelkezik tehát a fejében egyfajta illatokat összegyűjtő adatbankkal, ahol raktározza az idők folyamán felgyülemlett szagmintáit. Ez a fajta emlékezőképesség az ember első három életévében alakul ki. Később az agy egy-egy szag felismerése céljából ebben az adatbankban kutakodik, amíg az egyező mintát meg nem találja. Egy-egy ilyen felismerés az ember érzelmeit, hangulatát is jelentősen befolyásolhatja, légyen az kellemes vagy kellemetlen. Az ember mintegy 10 ezer szagféleség megkülönböztetésére képes, ám hogy az egyes szagokat hogyan azonosítja, ez a közelmúltig nem volt ismert. Az amerikai Richard Axel és Linda B. Buck e téren végzett úttörőmunkát, amiért 2004-ben közösen kaptak Nobel-díjat.

Az illatszerek története

Az ókori Mezopotámiából egy agyagtábláról ismerjük Tapputi nevét, ő lehetett a világ elsőként megnevezett parfümkészítője. Virágokat, növényi olajokat, palkaszárat, mirhát és balzsamokat használt „titkos” receptjéhez. Zimri Lim királynak (Kr. e. 1780–1759) már saját parfüm- és kenőcsgyára volt. A desztillálás legkorábbi jelei az időszámítás előtti IV. századra, Nyugat-Ázsiába, Kína, Egyiptom és Mezopotámia területére tehetők. Az első lepárlással készült szagosítót a perzsák állították elő, ez volt a rózsavíz. Desztillálással készültek a balzsam és más eszenciák, a tömjén és mirha is. A párlatokat szépészeti, gyógyászati célokra, valamint halottak balzsamozására is alkalmazták.

Az "aqua vitae" a különböző kultúrákban eredetileg mitológiai, vallási, illetve alkímiai fogalmakat takart, melyek akár évezredekkel megelőzték a desztillált alkohol megjelenését. Az élet vizéről már az i. e. 2. évezred eleji mezopotámiai termékenységi istennőt dícsőitő eposzokban is szó van. A gyógynövényes aqua vitae-k voltak a modern tinktúrák elődei, ám ezeket még nem áztatással állították elő, hanem a gyógyfüveket lepárolták az alkohollal együtt.

Az első európai alkoholbázisú parfüm és orvosság a királynévíz vagy magyarvíz volt, a 14. század végén. A legenda Piast Erzsébet nevéhez köti. A rajzon egy 17. századi, portékáit kínáló illatszerész. Ládikáján a francia felirat: eau de la Reine de Hongrie. (A kép forrása: Wikipédia) A világ első illattárában, a Versailles-ban található Ozmotékában kikérhetjük a legrégebbről őrzött eredeti illatot, amit Nagy Lajos felesége, Erzsébet királyné használt.

A kölnivizet az olasz származású J. M. Farina találta fel és a városról nevezte el, ahol élt és ahol aztán a világhírűvé lett „Eau de Cologne” gyártására üzemet hozott létre.

Szörnyű balesetet szenvedtél, és a kórházi ágyon térsz magadhoz. Nem tudsz jelezni, de hallod és felfogod, amint arról beszélnek, hogy kevés az esély az életben maradásra. Közlik a családdal, lelkileg fel kell készülniük, hogy meghalhatsz. Ennél borzalmasabb rémálom nincs, de van akiknél ez maga a valóság. Egy brit agykutató szerint a vegetatív állapot neurológiai diagnosztizálásához a jelenleginél megbízhatóbb vizsgálatokra van szükség, mert a betegek egy része tudja, mi zajlik körülötte, bár kommunikálni nem képes.  

Az orvostudományban a tudat optimális állapota a teljes éberség, a céltudatos reagálás, míg a mélypont a kóma és az agyhalál. Olyan betegekről van szó, akiknek agyműködése betegség, baleset következtében vagy méreganyagok, gyógyszerek hatására károsodott, méghozzá különböző mértékben. Diagnosztikai vizsgálatokkal kell megállapítani mennyire, amit aztán követ a klinikai kezelés.  Az eredményeket a Glasgow-i kóma-skála segítségével összegzik, amely a tudat általánosan elfogadott mutatója, ám a haladó kutatások tesztelték a rendszer feltevéseit és megkérdőjelezik a megbízhatóságát. (A képen a különféle tudatzavarok agyvizsgálata, beleértve a minimálisan tudatos állapotot is)

A világhírű idegtudós, dr. Adrian Owen 2006-ban az eszmélet jeleit találta olyan betegeknél, akikről azt hitték, hogy a vegetatív állapotuk végleges. Az ilyen beteg önállóan lélegezhet, kinyithatja a szemét. Rendszeres alvási és ébrenléti ciklusai vannak. A tudatosság jeleit viszont nem mutatja, vagyis nem tudja kicsoda, hol van, és a helyzetével sincs tisztában. Owent (középen) a sajtó csak úgy emlegeti, hogy a „gondolatolvasó". Kidolgozott egy zseniális módszert és több olyan beteggel kommunikált, akinél azt hitték, hogy ez lehetetlen.

A vegetatív állapot neurológiai diagnózis, amelyben az embernek van működő agytörzse, de nincs tudata, más szóval megismerési vagy gondolkodási képessége. A tudattalan és nem reagáló egyének még ébren sem képesek kapcsolatba lépni a környezetükkel. Ez az állapot tehát különbözik a kómától, amikor a beteg nincs ébren vagy nem tudatos. Különbözik az agyhaláltól is, amikor az agy és az agytörzs károsodása visszafordíthatatlan.

Agyunk különböző részeit használjuk meghatározott feladatokhoz és gondolati mintákhoz. Ha a "rejtett" tudatú beteg azt képzeli, hogy teniszezik, az agy motoros régiója világít a monitoron. Ha arra összpontosít, hogy végigjárja otthona szobáit, agyának térbeli szférája „lángra” lobban a képernyőn. Owen doktor feltette a betegnek a kérdéseit, aki igennel vagy nemmel válaszolt azáltal, hogy az agyának mely régiói mutattak aktivitást, amelyet a funkcionális MRI agyszkenner kimutatott. A páciens világos válaszokat adott. „Most már tudjuk, hogy sok olyan vegetatív állapotúnak tartott beteg van – akár 15-20 százalékuk is –, akik valójában tudatában vannak annak, ami körülöttük történik” – nyilatkozta az orvos.

1999 decemberében Ontarióban a 26 éves Scott Routley a nagyapja házától nem messze, egy kereszteződésben rendőrautóval karambolozott.  A becsapódás a vezetőülés oldalát érte. Kész csoda, hogy Scott túlélte a balesetet. 20 évig mindenki úgy tudta, hogy nincs tudatánál. A szkennerben viszont kiderült, hogy mindenre emlékezett, ami vele történt a balesete után.  Megkérdezték, hogy érzi magát, vannak-e fájdalmai, fél-e és ő a gondolataival válaszolt. Természetesen mindez a beteg állapotában nagy változást nem hozott, ám aki a "testébe van zárva", annak jelentős változás, hogy ki tudja fejezni magát. Akkoriban csak terv volt az agyszámítógép-interfész. Egy egy olyan komplex rendszer, amely különféle utasításokat és parancsokat képes közvetíteni egy vezérelt eszköz számára az emberi agytól jövő jelek feldolgozása útján. Ismeretes, hogy az agy működése a fejbőrön elhelyezett elektródák által mért feszültségjel segítségével megfigyelhető.

A most 46 éves Martin Pistorius Dél-Afrikában élt a szüleivel. 12 éves korában fokozatosan elvesztette mozgásképességét. Az orvosok szerint fertőző agyhártya-gyulladás és agytuberkulózis okozta a baját. Vegetatív állapotba került és gondozóházban ápolták. 19 éves korára viszont visszanyerte az eszméletét. Az egyik gondozója vette észre, hogy reagál a kérdéseire. Elvitték vizsgálatra egy olyan alternatív kommunikációs központba, amely nem a beszéden alapult. Ott megerősítették, hogy mindent ért és mindenre emlékszik, ami vele az otthonban történt. Szülei vettek neki egy speciális szoftverrel ellátott számítógépet, amellyel megértetheti magát. Sokáig kerekesszékben versenyzett. 2009-ben megnősült, Angliába költözött a feleségéhez. A párnak 2018-ban gyermeke született. Webdizájner és fejlesztő vállalkozása van. Martint sorsa jobbrafordulása, az önéletrajzi könyve, előadásai ismertté tették.

Az élet olykor csodákat is produkál. Ahogy mondani szokás, a remény hal meg utoljára, a „végleges” állapot nem mindig tart örökké.

A női orgazmus a legtöbb férfinál tabunak számít. Talán azért, mert sosem lehetnek biztosak benne, hogy a partnerüket kielégítették. Idejét múlt szexuális sztereotípiák élnek a köztudatban még ma is.  Így aztán sokan felkapták a fejüket, amikor egy litván fotóművész nem kevesebbre vállalkozott, minthogy lencsevégre kapja az orgazmus néhány másodperces pillanatát.

Egyesek felháborodásuknak adtak hangot, miszerint a művész túlmegy a jó ízlés határán és eladhatóvá teszi az erotikát, egyébként ha kukkolni akar, menjen a kupoldába. Mások ellenben úgy vélték: a szex nemcsak a férfiakról szól. Velük vagy nélkülük, a nő megtalálja a kielégülés módját.

Tizenöt lány rá is állt, hogy a természet lágy ölén kényeztesse magát. A fotós időzítőt használt, tehát az intim pillanatok tetőfokán nem volt jelen. Az egyik modell a búzamezőn, a másik az erdőben vagy a szélturbina közelében jutott el a kéj csúcspontjára. Ilyenkor az önkontroll helyett, az ösztönök és az érzelmek dominálnak, ezért az arckifejezés, még ha grimaszolt is, a gyönyört tükrözi. A fekete-fehér portrésorozat nemzetközi hírnevet szerzett Albert Pocejnek.

Mi játszódik le a női agyban orgazmus közben? - a kérdésre kísérletsorozatok adták meg a választ. Az önként jelentkező nőknek késleltetett orgazmust kellett produkálniuk a funkcionális MRI-ben. Fej- és nyakmerevítővel oldották meg, hogy ne izegjenek-mozogjanak. Az izgalmi állapot fázisait gombnyomásokkal jelezték. A kisérleti alanyok számára zavaró körülmény lehetett az is, hogy az üvegfal mögött emberek figyelték, hogyan változik az agyi aktivitása az orgazmus előtt, alatt és után.

Az adatok értékelését követően megállapították, hogy a szexuális stimuláció az agy azon régióinak aktiválásához vezetett, amelyek részt vesznek a tapintás feldolgozásában. Meglepetést az okozott, hogy számos, látszólag nem kapcsolódó agyterület – mint a limbikus rendszer (amely részt vesz a memóriában és az érzelmekben), a hipotalamusz (az öntudatlan testkontrollban) és a prefrontális kéreg (az ítélkezésben és a problémamegoldásban) – is becsatlakozott, egymásután megnövekedett aktiválási szintet mutatva. Mire a résztvevők ténylegesen átélték az orgazmust, az agy több mint 30 fő régiója aktiválódott.  Kiderült az is, nincs orgazmus-központ, szinte minden területet érint.

A szkennelt adatokból készült animáció az agyi tevékenység 3D-s orvosi vizualizációját mutatja az orgazmus csúcspontja alatt. Az adatokat funkcionális mágneses rezonancia képalkotással (fMRI) gyűjtötték. Az agy különböző régióiban megfigyelhető kapcsolatok a vér oxigénszintjének felhasználásán alapulnak. A sötétvöröstől (legalacsonyabb aktivitás) a sárga-fehérig (legmagasabb) jelennek meg. Az orgazmus alatt szinte az egész agy sárgán világít, ami jelzi, hogy a legtöbb régió aktívvá vált.

Fotók: Albert Pocej

Komplett őrültek mászkálnak az utcán. Ha az egyiknek olyanja van, a villamos alá lök. Tarháló csövesek kést foghatnak bárkire, ha elutasító. Ilyen világban élünk. Nap, mint nap elképesztő bűnesetekről kapunk hírt. Nemrégiben egy férfi kinyomta volt barátnője mindkét szemét. Nem tudta elviselni, hogy a nő kiadta az útját. Talán a legbrutálisabb őrjöngők a családirtók. Mi játszódott le az apa agyában, amikor kivégezte két kislányát és a feleségét? Sose tudjuk meg, láncfűrésszel vágta el a saját torkát.

A pszichózist más néven elmebajt okozhatja az agy valamilyen betegsége, de van, amikor szervi ok nem ismerhető fel. Bűncselekmény esetén a letartóztatott terhelt további sorsa azon múlik, mit állapítanak meg az elmeállapotáról. Hazánkban a bíróság rendelheti el a gyanúsított megfigyelését az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI). Klinikai szakpszichológusok, pszichiáterek, orvos szakértők feladata annak feltárása, hogy a gyanúsított belátási képessége enyhén, közepesen, avagy súlyosan befolyásolta-e tettét. E tényezők kulcsfontosságúak a felelősségre vonás, a büntethetőség megállapítása szempontjából. Erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését rendelik el, ha kóros elmeállapota miatt nem büntethető. Lehetőség van a vádemelés előtti előzetes kényszergyógykezelésre is.

A neurolaw egy kialakulóban levő új tudományág. Elsődleges célja, hogy a jogot összeegyeztesse a neurobiológia felfedezéseivel. Az idegtudomány nagyot fejlődött az elmúlt évtizedekben, a legnagyobbat az agyi képalkotó eljárások megjelenése után. Vizsgálhatók a bűnelkövetéssel kapcsolatos agyi működések is. Az agyszerkezet és az agyműködés összefüggésbe hozható a legkülönbözőbb bűnelkövetés-típusokkal, a fehérgalléros bűnözéstől a pedofil bűnözésig.

A 20 éves Adam Lanza 2012-ben lelőtte az anyját és lemészárolt 26 diákot egy connecticuti általános iskolában, majd öngyilkos lett. Ez volt az első eset, hogy tömeggyilkos genomját tanulmányozták. A szakemberek olyan génmutáció vagy rendellenesség után kutattak, amely növelheti az agresszív viselkedés kockázatát. A vizsgálat eredményeit nem hozták nyilvánosságra.

Kent Kiehl a pszichológia, az ideg- és a jogtudomány professzora az Új-Mexikói Egyetemen. Nevéhez fűződik a világ legnagyobb mintája elítéltek agyvizsgálataiból. Pályafutása során több mint 4000 bűnöző agyi képalkotási adatait gyűjtötte össze és tanulmányozta. Feltűnt neki, hogy a pszichopatáknak általában kevesebb a szürkeállománya és kisebb az amygdalájuk. Dr. Kiehl hajlik arra, hogy léteznek született gyilkosok.

Az alábbi felvételeken összehasonlíthatjuk a normál ember prefrontális kéregét (bal) egy pszichopata gyilkoséval (jobb). Az utóbbi agya elülső részén az aktiválás hiánya mutatkozik. A prefrontális régió az ábra tetején található. A vörös és sárga színek a magas agyi aktivitású területeket jelzik; a kék és a zöld alacsony aktiválást jelez. A prefrontális kéreg jeleket küld az amygdalának, hogy elcsendesedjen, amikor az utóbbit valamilyen belső vagy külső inger gerjeszti. Így legtöbbünkben a gondolkodó elme irányítja az impulzív agyat. A hiány viszont agresszív érzéseket, kockázatvállalást, felelőtlenséget, szabályszegést, agresszív dühkitöréseket vált ki, amelyek erőszakos bűncselekményekre hajlamosítanak.

Dorothy Otnow Lewis amerikai pszichiáter vizsgált elítélteket a halálsoron és több nagy horderejű büntetőügyben kérték ki a véleményét, köztük Mark David Chapman (John Lennon merénylője), Ted Bundy, Arthur Shawcross amerikai sorozatgyilkosok perének tárgyalásakor. Egy interjúban Lewis azt nyilatkozta: A gyermekkorban elszenvedett szörnyű traumák, bántalmazások, az agyi működési zavarok, a paranoiára való hajlam, ésto egyéb tényezők főleg, ha összeadódnak, kidobják az erőszakosság "receptjét". Ez tehát nem választás kérdése az egyénnél, hanem sebezhetősége hozadéka.

https://grafomania.blogger.hu/2020/07/12/latomasok-birodalma

Hajdanán minden településen akadt egy-egy „falu bolondja”. A mi félnótásunkat Katának hívták. Úgy nézett ki akár a Grimm mesék boszorkája, csak a rőzse hiányzott hajlott hátáról. Tudtuk, hogy ártalmatlan, de ha kiejtik előtte a nyolcast, dühöngeni kezd. Igazából nem sok vizet zavart. Kerülte az embereket és azok is őt. A gyerekek viszont nyakra-főre zaklatták. A suliból hazafelé megálltak a viskója előtt, és hangosan skandálták: „Nyolcas Kata! Nyolcas Kata gyere ki!” Kis idő múlva az öregasszony megjelent az ajtónyílásban, várt hátha eltakarodnak. Zsémbesen szapulta a csúfolkodókat, majd öklét rázva dühösen kifutott az utcára. Seprővel kergette a visítozó kölyköket.

Az értelmi fogyatékosok, főként ha egyedül élnek, könnyen kitaszítottá válnak. Füttyös Gyurival más volt a helyzet. Mosolyt csalt a járókelők arcára, ha meglátták. A ’60-as években bukkant fel Pest f

orgalmas helyein és a város legendás figurája lett hosszú ideig. Kopott kabátban, svájcisapkával a fején kunyerált egyforintosokat. Onnan kapta a nevét, hogy fütyörészve, kezében az összetekert újsággal kényszeresen rápaskolt a nők fenekére. Állítólag ’56-ban légnyomást kapott, attól lett gyengeelméjű.

Mi a kapcsolat az agy és az azonosságtudat között? - a kérdést a híres angol orvos, Oliver Sacks is feltette. Pszichiáterként érdeklődése középpontjában a személyiséget befolyásoló neurológiai zavarok álltak. A szűken értelmezett esetleírások helyett könyveiben inkább arra keresett választ: min megy keresztül a testi-szellemi korlátaival küszködő ember.

A professzor egy idősotthonban dolgozott, ahol főleg csökkent halló-, és látóképességűek laktak. Az egyik 95 éves vak asszony részletesen leírta látási hallucinációi jellegzetességeit. A neurológus megállapította, hogy Charles Bonnet-szindrómás (CBS). Az idős hölgy a diagnózis hallatán megnyugodott, hogy a kór  nem halálos. Ezt követően még a humora is működött. Megkérte a pszichiátert, kifelé menet jó hangosan mondja oda a nővéreknek: „a mama nem bolond csupán szindrómás”.

A Charles Bonnet-szindrómás vakok, látássérültek sok esetben eltorzult vagy groteszk  arcokat „látnak”, amelyek tolakodó, gúnyos formákban, véletlenszerűen jelennek meg. Ijesztő, márcsak azért is, mert aki átéli, tisztában van vele, hogy azt látja, ami a valóságban nincs. Az érintettek nem mernek beszélni róla, mert attól tartanak, bolondnak nézik őket.

Ahogy valaki elveszti a látását – magyarázta Oliver Sacks -, az agy vizuális részei nem kapnak több ingert, hiperaktívvá és ingerlékennyé válnak, és spontán módon elsülnek. Amit lát, valójában nagyon komplikált is lehet. Volt olyan betege, akinek nem a szemével volt baj, hanem az agyában lévő látóközpontjával. Egy kis daganat az occipital cortex-ben. Ő rajzfilmfigurákat látott. Nem értette miért pont Breki jelenik meg neki folyton, a Muppet Show-ból.

Bonnet 262 éve azon elmélkedett, vajon ezek a hallucinációk vagy, ahogy ő mondta, az „elme színháza”, hogy teremtődhet meg az agy gépezetében? Manapság kezdenek betekintést nyerni a tudósok abba, hogy mindez, hogyan is működik.

Ajánlott poszt: https://grafomania.blogger.hu/2020/07/12/latomasok-birodalma

Senkit ne tévesszen meg a látványos kép, ez egy közönséges muslica. Az alkotó ügyességének köszönheti, hogy úgy néz ki, mint egy  tündérszárnyú kobold. Valójában egy rusnya és bosszantó kis dög. Az egyik legtöbbet vizsgált organizmus. Rövid az életciklusa, gyors a szaporodása és viszonylag egyszerű a genetikája.  Nem véletlen, hogy ott van a világ számos kísérleti laboratóriumában. Agyának felét már feltérképezték. Nem kis meglepetésre molekuláris hasonlóság mutatkozott az egymástól nagy evolúciós távolságra lévő rovar és a gerincesek között. A betegségeink 75%-ának van felismerhető egyezése a muslica génkészletével.

A kecsesen vonagló C. elegans, akármennyire szexis, nem veheti fel a szépségversenyt a D. melanogasterrel, vagyis a muslicával. A hasonlóan jó adottságai hat Nobel-díjat hoztak a tudósoknak. A fonálférget a végtelenül egyszerű idegsejt-hálózata alkalmassá tette a különféle tudományos kísérletekre. 2012-ig ez volt az egyetlen soksejtű élőlény, amelynek összeállították a teljes neuron-kapcsolódási sémáját. Ez nem kevesebbet jelentett, mint az első kis lépést az emberi agy feltérképezéséhez. (A bal oldali ábrán a C. elegans fejében a neuronok különféle osztályait különböző színekkel jelölték)

A neurológiai elváltozásokat régen csak boncolás, vagy agyműtétek alkalmával tudták felderíteni, ma már a diagnózishoz egyre érzékenyebb eszközök, képalkotó eljárások állnak rendelkezésre. A modern technológiák lehetővé teszik a műtét alatti folyamatos monitorozást is.

1848. szept. 13-án az új-angliai vasúttársaságnál dolgozó Phineas Gage mérnök egy szikla robbantásához készülődött, amikor a lőpor berobbant és az 1 méter hosszúságú tömővas keresztülment a fején. Agyának bal frontális lebenye lényegében elpusztult. Túlélte a balesetet, de a korábban kedves, precíz férfiből egy fegyelmezetlen, agresszív, perverz alak lett. A frontális lebeny az érzelmek felső kontrollját valósítja meg azzal, hogy gátló hatást fejt ki az agresszivitásért felelős struktúrákra. Ez lehetett az első eset, ami arra utalt, hogy az agy egyes régióinak károsodása befolyásolhatja a személyiséget és a viselkedést.

Balra a klinikai gyakorlatban alkalmazott, Gage balesetét ábrázoló konnektogram, amely kizárólag a valószínűsíthetően károsodott részeket mutatja.  A konnektom adathalmazok összeállításával és analizálásával foglalkozó 21. századi tudományág. A konnektomok előállításának első lépése az adatok gyűjtése az agyról, ami elsősorban MRI-vel történik. (Jobbra a lépések sorrendje.)  Nyomon követik a neuronokat az idegrendszerben, és feltérképezik, ahogy a neuronok szinapszisokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A konnektomika végső célja az emberi agy feltérképezése. Becslések szerint az embernek 100 milliárd idegsejtje és 100 billió szinapszisa van. Az idegrendszer neuronokból áll, amelyek szinapszisokon keresztül kommunikálnak egymással. Az univerzumnyi adat és a bonyolult összefüggések megismerése a jelenlegi eszközökkel kivitelezhetetlen.

Az agyatlaszok előrelépést hozhatnak a Parkinson-, az Alzheimer-kór, a sclerosis multiplex vagy a depresszió megismerésében. Megfejthetjük az agy által az információtároláshoz és -közvetítéshez használt kódokat. Tanulmányozhatjuk majd az agy elektromos impulzusait, biokémiáját, fizikai szerkezetét, a különböző szinteket és a szintek közötti hálózatokat. (Balra a koponya RTG, MRI, MRA, Pet CT felvételek közötti eltérések)

Fotók forrása: nytimes.com; pinterest.com

1996. dec. 13-án rendezték meg a Miss Russia szépségversenyt Veliky Novgorodban. Csuvasföldet a 16 éves Alexandra Petrova képviselte. Az ő fejére került a királynői korona. Udvarhölgyei között ott volt Svetlana Kotova is. Fényes jövő és boldog élet várt mindkettőjükre, sorsuk mégis tragikusan végződött. Azt hitték, biztonságot jelent maffiózóval szerelmi románcban bonyolódni.

Alexandra Petrova szépségkirálynő két nappal 20. születésnapja előtt, 2000. szept. 16-án halt meg. Orvos akart lenni, de miután szépségkirálynő lett sok ajtó megnyílt előtte. Hollywoodba hívták, ám kénytelen volt elutasítani, mert még kiskorúnak számított. Több nemzetközi versenyen jeleskedett. 1999-ben ő képviselte Oroszországot a „Miss Universe”-n. Szülővárosában, Cseboksaryban találkozott a 35 éves Konstantin Chuvilinnel. A férfi abban az időben a város piacain bonyolította kétes üzleteit, ezek nyereségét legális vállalkozásokba fektette. Állítólag benzinkutak is voltak a tulajdonában. Alexandra nem vett tudomást választottja bűnözői múltjáról, márcsak azért sem, mert elítélve nem volt. Ne feledjük, az Orosz Föderációban a ’90-es évek a vadkapitalizmus kora,  amikor bűnözőbandák irányításuk alá vonták a gazdasági élet különböző szektorait, és befolyásuk alatt tartották az állami hatóságok korrupt képviselőit. A naiv lány biztonságban érezte magát a befolyásos üzletember mellett. A fülig szerelmes Konstantin pedig kedves és figyelmes volt kedveséhez. 2000-ben már az esküvőt tervezgették. A városban mindenki ismerte a párt. Megrökönyödést keltett a szépségkirálynő választása és nemcsak a korkülönbség miatt. Szeptember 16-án kora este hárman érkeztek kocsival a Chapayevsky falu Kirov utcájának lakóházához. Leparkoltak és felmentek a 3. emeletre. A folyosón egy maszkos embert pillantottak meg, pisztolyt szegezett rájuk. Először Chuvilint lőtte le, ő azonnal meghalt. Barátja és üzleti partnere, Radik Akhmetov és Alexandra fejvesztve menekültek a lépcsőkön lefelé. A támadó az első emeleten érte utol őket. A főbe lőtt Radik holtan esett össze. Találat érte a lányt is. A tettesnek ezután nyomaveszett. Alexandra a kórházba szállítás közben vesztette életét. A bérgyilkos és megbízója kilétére nem derült fény. A hatóságok rivális bűnözői csoportok egymás közti leszámolásának tartották a hármas gyilkosságot.

Svetlana Kotova egy hírhedt maffiózóval, a kurgán Alekszandr Solonikkal, született Sasha Makedonskyval jött össze. A profi bérgyilkos Athénban bérelt luxusvillát, ahová meghívta a 23 éves modellt a Miss Russia versenyt követően. A szilvesztert is együtt töltötték. '97. január 25-én Svetlana  megérkezett Görögországba.  A férfi  hatalmas rózsacsokorral fogadta a repülőtéren. Mercedes vitte az álomkastélyba. A lány minden este felhívta az édesanyját és részletesen beszámolt mindenről, ami aznap történt. Lelkendezve mesélte, milyen csodálatos helyen vannak, és az élet tökéletesebb már nem is lehetne. Még öt napig élvezhette. A modellhez talán el sem jutott annak híre, hogy valójában kicsoda Solonik. Azt viszont pontosan tudta róla, hogy vakmerő és kemény pasi, aki feltűnően jómódú és sokan tartanak tőle. Mindez, inkább vonzó lehetett számára, mint félelmetes.

Január 30-án Sasha Soldat (Alexander Pustovalov) és társai látogatták meg Solonikot a villájában. Barátságosan fogadta őket. Nem sejtette, hogy az Orekhovskaya szervezett bűnözői banda tagjai azért jöttek, hogy megszabaduljanak tőle. Túl sokat tudott, Pustovalov hátulról egy vékony zsineget dobott Solonik nyakába és hirtelen rándítással megfojtotta. Ezután Svetlanáért mentek, hiszen tudott a társaság érkezéséről  és tanú nem maradhatott.

A görög rendőrség februárban találta meg Solonik elásott maradványait Athéntól 24 km-re. Három hónappal később került elő Kotova feldarabolt holtteste Saronida külvárostól nem messze.

A Voynich-kézirat talányai igencsak elvonták a figyelmet a névadó személyéről. Michal Habdank-Wojnicz lengyel-litván nemesi családból származott. 1865-ben született Telszében (Telšiai ma Litvániához tartozik). A Moszkvai Egyetemen tanult, kémiából szerzett diplomát és okleveles gyógyszerész lett. Lelkes fiatalként egy varsói forradalmi szervezethez csatlakozott. A perszonálunió idején két társukat akarták kiszabadítani a varsói fellegvárból, ahová a lázadókat zárták az oroszok, de elfogták őket. A csoport tagjait kivégezték, őt pedig egy szibériai sóbányába száműzték. Két sikertelen kísérlet után, sikerült megszöknie. Mandzsúrián keresztül, megpróbáltatásokkal teli úton 1890 októberében ért Londonba. Felvette a Wilfrid keresztnevet. Néhány évvel később feleségül vette az ír származású Ethel Lilian Boole-t, a híres matematikus - George Boole - lányát. Több nyelven beszélt, utazgatott Európában és könyvritkaságok, ősnyomtatványok, után kutatott. Megvásárolta, amiről úgy gondolta, hogy értékesek. Londonban antikvár könyvesboltot nyitott a Soho Square 1. szám alatt, amely egyúttal a politikai száműzöttek központja lett.

Van egy megsárgult fotó a Yale Egyetem Beinecke Ritka Könyvek és Kézirattárában, ahol a Voynich-kódexet is őrzik. A képen Joseph Strickland látható (egyenruhában ugyanis az első világháború idején önként szolgált az angol katonák lelkészeként Máltán.) Az atya az itáliai  Villa Mondragone-ban filozófiát és történelmet tanított. Ő volt az, aki a Jézus Társasága képviseletében segítette a gyűjteményük eladását. Kapcsolatban állt Voynich-csal, fenn maradtak levelek, amelyet egymással váltottak. A könyvkereskedő 1912-ben harminc régi könyvet vásárolt a jezsuitáktól. Köztük volt a kézzel írt 15 századi kódex, amelyről a mai napig nem tudták megállapítani, hogy milyen nyelven íródott. Volt olyan feltételezés is, hogy az illusztrációkkal gazdagon ellátott könyvecske amolyan haladzsa, és akár Voynich is hamisíthatta. Azzal érveltek, hogy a kereskedőnek volt lehetősége a régi marha- vagy borjúbőr beszerzésére, amelyből a hártyavékony ívek készültek. Voynich a kémiai ismereteit felhasználhatta a középkori tinták és pigmentek reprodukálására. Ebben segítségére lehetett egy orosz emigráns, Sigmund Rosenblum (balra), aki Sidney Reilly („kémek ásza”) néven vált ismertté. (Állítólag később róla mintázták James Bond figuráját.) Reilly olvasójegyei ugyanis arról árulkodnak, hogy a British Museum könyvtárában tanulmányozta a Some Observations On Ancient inks c. könyvet, amely az ókori tinták összetételét elemezte.

Régóta próbálják megfejteni a 600 éves kézzel írt és illusztrált könyvecskét, nem sok sikerrel. 1912-ben Itáliában került elő, egy jezsuita rendházban talált láda mélyéről. Mellette hevert egy 1666-ban kelt levél, amelyben a prágai egyetem rektora arra kéri a jezsuita természettudóst, A. Kirchert - aki elsők között tett kísérletet az egyiptomi hieroglif írás megfejtésére -, tanulmányozza a kötetet. Úgy sejtette, alkotója a 13. században élt Roger Bacon. Az évszázadokkal későbbi találgatások között volt olyan is, amely szerint Bacon egyfajta gyorsírással a szövegbe kódolta találmányainak, így a mikroszkóp, a teleszkóp leírását. A sokféle elképesztő fantazmagória növelte az iromány misztikumát.

Száz év alatt nem akadt olyan teória, amelyet egy másik meg ne cáfolt volna. 2003-ban egy angol informatikus úgy vélte a háttérben egy középkori csalás húzódik meg. Leszögezte, ha eddig senki sem tudott értelmeset kihámozni a kéziratból, akkor az, nem más, mint szemfényvesztés. Szerinte az 1550 körül kitalált úgynevezett Cardano-féle rács (egyfajta geometriai titkosítás) segítségével készített kéziratot egy csaló eladta az okkult tudományok és az ezoteria iránt érdeklődő II. Rudolf császárnak. Az informatikus szerzőként két angolt nevezett meg. Az egyikük sokoldalú, jelentős tudós, míg a másik rafinált szélhámos. Az utóbbi lehetett, aki alkimista könyvként eladta Rudolfnak. A császár egy kisebb vagyont adott érte, azt hitte az aranycsinálás titkának birtokába jutott. Nem sokkal később a kéziratnak nyoma veszett. A pergamenkötet néhány évszázadig valamely könyves polcon porosodott, mígnem az amerikai antikvárius, Wilfrid M. Voynich rábukkant és megvásárolta, de tovább adni nem tudta. Későbbi tulajdonosa 1969-ben a Yale Egyetemnek ajándékozta, ma is ott található.

A Voynich-kéziratot a világ egyetlen nyelvére sem tudták lefordítani. Az ismeretlen betűkből álló jelsorozatokhoz és az ábrák körvonalához lúdtollat használtak. A képek felismerhetetlen virágokat, meztelen nimfákat és csillagászati szimbólumokat ábrázolnak. Ezek hat fejezetre - növények, asztronómia, biológia, kozmológia, gyógyszerészet és receptek – tagolják a pergamenkötetet.

Nyelvészek, kódfejtők, matematikusok törték a fejűket rajta, eddig mindhiába. Külön számítógépes programok születtek a titok megfejtésére. Még az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség, az NSA is foglalkozott a témával. Senki sem tudta objektíven bizonyítani, hogy ez egy kacifántos kód, valamilyen nyelv trükkös fordítása, vagy pusztán csak halandzsa. Volt olyan elmélet is, hogy szteganográfia módszerével a 35 ezer szó töredékrészébe rejtették az üzenetet.

Több elmélet is napvilágot látott a több mint 200 oldalas könyvnek az eredetével, tartalmával és a szöveg céljával kapcsolatban. A kéziratból a számozás szerint mintegy 40 oldal hiányzik. Nem tudni, ki és mit akart közölni, így több tudományág képviselői, nyelvészek, kriptográfusok, történészek… kutakodnak. A tudósok száz éve szinte egy helyben topognak.

Egy budapesti spektrofotometriai laboratóriumban okmányok vizsgálatával foglalkoznak. Gál Tamás vegyészszakértőt egy kis régészeti kalandozásra hívjuk.

­- Számos alapvető kérdés merül fel a Voynich-kézirattal összefüggésben: mi volt előbb a rajz vagy a szöveg? Hányféle vegyi anyaggal íródott? Mennyi ideig készült? Egy vagy több kéz alkotta?... van olyan kérdés, amire a vizsgálat egyértelmű választ adna? 

­- Igen, ezek közül az első kettő kérdésre talán tudnánk válaszolni. Kis szerencsével és a technikai apparátusunkkal az olyan részletek esetében, ahol a rajz és szöveg keresztezi egymást ott meg tudnánk állapítani, hogy melyik volt előbb a papír(us)on. Teljesen biztos, hogy választ tudnánk adni arra, hogy hányféle anyaggal íródott. Szívesen vizsgálnánk ilyen egyedi mintát. Mindezekhez persze az eredeti kézirat lenne szükséges.

Arra vonatkozóan, hogy mennyi ideig készült, egy vagy több kéz alkotta jelenlegi felkészültségünkkel nem tudnánk választ adni.                                                >> >>>

Huszonhét éve végezték ki a rosztovi mészárost. Andrij Csikatilóról a pszichiátriai vizsgálatok kimutatták, hogy épelméjű szadista vonásokkal és borderline személyiségzavarban szenvedett. Nem valószínű, hogy halála után, tanulmányozták az agyát, voltak-e rajta kóros elváltozások, már csak azért sem, mert az ítéletet tarkólövéssel hajtották végre.

Nem keresek mentséget egy tömeggyilkos tetteire. Mostoha gyermekkora sem csal könnyeket a szemembe. Laikusként úgy vélem, elmebeteg lehetett, azért nyilvánították beszámíthatónak, hogy a társadalmat megvédjék a sorozatgyilkostól. Sorsán keresztül arra keresek választ, milyen folyamatok játszódhatnak le a tudatban, ha gyermekként, a fejlődés korai szakaszában, súlyos és hosszan tartó traumák érték. Ezek ugyanis soha be nem gyógyuló sebek.. Igaz, hogy mindenkinek más és más a tűrési határa, ahogy a válaszreakciója is, és másként dolgozzuk fel az emlékeket. A szörnyű élmények hatására az ember lelkében egyszercsak elpattan egy „húr”. Mi történhet azután - összeroppan, esetleg öngyilkosságba menekül, vagy az is előfordulhat, hogy a megbomlott elme kitör „ketrecéből” és az ember vadállatként viselkedik?

A "holodomor" éhhalált jelen magyarul. Az ukránok népük egyik legnagyobb katasztrófáját nevezik így, amelynek következtében több millió ember halt éhen a sztálini időkben. Andrij ezekben az ínséges időkben született, egy kis faluban. Szülei a kolhozparasztok voltak. Bért nem kaptak, a házuk mögötti kis darab földből nem tudtak megélni. A család éhezett, a fiú 12 éves koráig kenyeret sem látott. Az apja keveset tartózkodott otthon, az anyja állandóan szidta és szapulta. Négyéves testvérét állítólag éhezők rabolták el és megették. Andrij szemtanúja volt azon szörnyűségeknek is, amiket a nácik követtek el Ukrajnában a háború idején. Félelmei és szorongásai miatt gyakran ágyba vizelt, amiért az anyja minden alkalommal elverte. A háború után kezdte el az iskolát. Az éhségtől gyakran elájult. A társai a gyengesége miatt sokszor kicsúfolták, a tanárai azonban mintadiáknak tartották.

A gyermekkori traumák a fejlődő agy neurális szerkezetét és működését maradandóan károsíthatják – állítja egyik tanulmányában Martin H. Teicher. A belmonti McLean Kórház Fejlődés-lélektani Biopszichiátriai Kutatóprogramjának igazgatója szerint ennek következményei bármely életkorban, bármilyen módon előtörhetnek. Befelé depresszió, szorongás, öngyilkos gondolatok vagy poszttraumás stressz, kifelé pedig agresszió, impulzivitás, bűnözés… formájában nyilánulhat meg. Akár fizikai, érzelmi vagy szexuális trauma okozta, akár háború, éhínség vagy pusztító járvány miatt kialakuló stresszről van szó, a gyermeki agyban beindulnak - a kegyetlen világgal való eredményes harcra felkészítő - hormonális változások.. A stresszhormonok jelentősen megváltoztathatják a hippokampuszban található nagyméretű neuronok alakját, akár el is pusztíthatják azokat. Az éremnek van egy másik oldala is. Az emberi agy a tapasztalatokon keresztül formálódik és hajdanán kemény világban éltek az elődeink. Szükség volt olyan képességekre, amelyek segítették a túlélést. Vészhelyzetben bevált a „harcolj vagy iszkolj!” taktika. Ilyenkor az agyban megfigyelt változások a zord környezethez való alkalmazkodást segítették elő.

Csikatiló 1978 és 1990 között követte el rémtetteit, 53 ember, köztük kisgyerekek megölését tudták rábizonyítani. Főként fiatal nőkre vadászott, volt egy magyar áldozata is, a 19 éves Varga Ilona. A férfi elfogása előtt, profilozók a személyiségvonásairól megállapították, hogy szexuális izgalmat csak az áldozatok szenvedése láttán ért el. Feltételezték, hogy a munkája miatt sokat utazott, a gyilkosságokat ugyanis hétköznapokon követte el. Vasúti pályaudvarok, állomások, buszmegállók környékén ismerkedett, majd a fiatalokat különféle ürüggyel félre eső helyekre, erdőkbe csalta és brutális módon végzett velük.

Az agyműködés igen bonyolult és összetett folyamat. A limbikus rendszer egy olyan ősi, a középagyban található terület, mely az emlékezést és az érzelmeket szabályozza. A hippokampusz azt irányítja, milyen beérkező információk tárolódjanak a hosszú távú memóriában, az amygdala a beérkező információkat szűri és értelmezi a túlélési és érzelmi szükségletek, valamint a megfelelő válaszok kiváltásának szempontjából. Utóbbi szerepet játszik például a félelem elviselésében és az agresszív válaszokban. Az agy hátsó részén, közvetlenül az agytörzs felett elhelyezkedő cerebellum középső területén található a cerebelláris vermis. Ennek zavarai számos különböző pszichiátriai kórképpel, például a bipoláris depresszióval, a skizofréniával, az autizmussal… is kapcsolatba hozhatók. Noha ezek a betegségek köztudomásúan nem a gyermekkori traumák, hanem genetikus, veleszületett tényezők következményei. Az a tény, hogy a vermis zavarai számos pszichiátriai állapot mögött megtalálhatóak, arra utal, a régió a mentális egészség alakulásában jelentős szerepet játszik.

Csikatilo már kamaszkorában felfedezte, hogy krónikus impotenciában szenved, amely tovább rontott az önbizalmán és a társas kapcsolatain. 17 évesen a húga egyik 11 éves barátnőjét leteperte a földre, ejakulált miközben a lány minden erejével szabadulni igyekezett a szorításából. Érettségi után egyetemre jelentkezett, de nem vették fel. Elvégzett egy rádiótechnikusi szakiskolát, nem sokkal később pedig bevonult katonának. Ott sem volt panasz rá. Leszerelése után igyekezett lányokkal kapcsolatba kerülni, de azok impotenciája miatt kigúnyolták. Szégyenében megpróbálta felakasztani magát, de az anyja időben észrevette és levágta a kötélről. Nem volt maradása a szülőfalujában.

1963-ban úgy tűnt, végre egyenesbe kerül az élete. Egy orosz városban távközlési szakemberként állást kapott és egy kis lakást bérelt. Ezt követően megnősült. A házaspár szexuális élete nem volt rendben, ennek ellenére a felesége három gyermeknek adott életet, egy meghalt.  Csikatiló 34 évesen a Rosztovi Állami Egyetem Filológia Karán szerzett tanári diplomát orosz nyelv és irodalom szakon. Nem volt jó pedagógus. Képtelen volt fegyelmet tartani és a diákok előtt nem volt tekintélye. Tanári pályafutása 1981-ben ért véget, miután számos molesztálási panasz érkezett rá mindkét nembeli diákjaitól. Anyagbeszerző lett egy rosztovi székhelyű építőanyag-gyárban és gyakran kellett utaznia.

Az egyik legtöbb fejtörést okozza a szakembereknek - a korai embertelen bánásmód következményének tekintett pszichiátriai állapot - a borderline személyiségzavar (Borderline Personality Disorder - BPD). Az ilyen egyén feketén-fehéren látja az embereket. Hajlamos a vad dühkitörésekre, paranoid vagy pszichotikus kirohanásokra. A borderline kifejezés magyar jelentése „határeset”, „határvonal”. A pszichoanalitikus Otto Kernberg értelmezése, miszerint a borderline határeset a neurózis és az elmebetegségek között, mára érvényét vesztette, ennek ellenére e tünetegyüttes megnevezésére találóbb kifejezés nem született. Hazánkban ezt a kifejezést a szakemberek már nem használják, helyette az érzelmileg labilis személyiségzavar (Emotionally Unstable Personality Disorder - EUPD) diagnózist rendszeresítették, mely magában foglalja a borderline jellemet is.

A férfi 1978 decemberében követte el az első dokumentált gyilkosságot egy 9 éves kislány ellen. A gyermek halála után csak akkor tudott felizgulni és szexuálisan kielégülni, ha nőket vagy gyereket szurkálhatott halálra. A gyanú egy másik férfira terelődött, akit 1983-ban helyette elítéltek és kivégeztek Csikatilo saját bevallása szerint az áldozatok „sírása, agóniája és a vér megnyugvást adott és kielégülést”. Amikor megkérdezték tőle, hogy a későbbi áldozatai esetében miért nem vájta ki a szemüket, mint a korábbiakét, azt felelte: eleinte hitt a babonában, hogy az áldozatok szeme megőrzi gyilkosuk képét. Később rájött, hogy ez csak mese. 1992-ben állították bíróság elé és 1994. február 14-én hajtották végre halálos ítéletét.

Az ügyész, illetve a bíróság köteles igazságügyi szakértőt kirendelni annak eldöntésére, hogy a terhelt szenvedett-e a cselekmény(sorozat) elkövetésekor az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely a beszámítási képességét kizárta, vagy korlátozta. Dr. Domán Auguszta a beszámítási képesség megállapításának nehézségeit elemző cikkében rámutatott, hogy egy visszamenőleges mentális állapot meghatározásakor nem várható el  százszázalékos bizonyosságú szakértői vélemény, amely változhat is az idő elteltével a betegség pontos diagnosztizálása következtében.

A büntetőjog egyik alapfeltevése, hogy a személyek rendelkeznek beszámítási képességgel, azaz valódi szabad akarattal magatartásuk kialakításában. Belátják magatartásuk lehetséges következményeit, és képesek arra, hogy magatartásukat ezen felismeréshez igazítsák. Elmebetegség esetén az igazságügyi szakértőre hárul az a feladat, hogy megállapítsa, hogy a cselekmény elkövetésekor milyen mentális állapotban volt az elkövető, mi zajlott le az elméjében, hogyan választotta a lehetséges magatartások közül éppen azt, amely egyébként büntetendő, milyen elmebetegségben szenvedett és ezen betegség milyen tünettana vezetett az elkövetési magatartáshoz. A fentiek alapján vonható le a következtetés, hogy az illető rendelkezett-e vagy sem, illetve csak korlátozott beszámítási képességgel. A jelentősége ennek a kérdésnek óriási, hiszen az elkövetéskori beszámítási képesség hiányában a személyt felmentik és kényszergyógykezelését rendelik el, korlátozott beszámítási képesség esetén büntetés szabható ki, de az korlátlanul enyhíthető, míg a teljes beszámítási képesség meglétekor az elkövetőnek felelnie kell tetteiért.

Egy kevésbé ismert művésznő több mint másfél évtizede képtelen volt megszabadulni elmeháborodott rajongójától.

– Ez nem valamiféle egyoldalú szerelmi románc – oszlatja el a félreértéseket a neve mellőzését kérő fiatal lány. – Meglátott a színpadon és onnan kezdve nem hagyott békén. Zagyva levelekkel ostromolt, minden koncert után megvárt. Már az elején szép szóval, de határozottan a tudtára adtam, hogy hagyjon békén. Néha elbújt egy bokor vagy hirdetőoszlop mögé, onnan figyelt. Az sem véletlen, hogy ugyanarra az egyetemre járt, ahová én. Később kiszimatolta, hol dolgozom, hol lakom és folyton körülöttem ólálkodott. Megesett, hogy hajnali 3 órakor a házam előtt őgyelgett.

A hölgy megelégelte a dolgot és elköltözött. A férfi magánnyomozót fogadott, és minden kezdődött elölről.

– Mániákusan üldöz, gyalogosan, vagy kocsival követ – folytatta a megviselt idegzetű művész.– Azt sem értem, ha közveszélyes, hogyan lehet jogosítványa? Kerülő utakon járok, menekülök előle. Úgy ugrok a metró kocsiba, ahogy a filmekben látni, az ajtó záródása előtt. Megesett, hogy kiszúrta a gumikat a kocsimon, a rendőrök megtalálták nála a kést. Bemászott a kertembe, elvitte a kötélen száradó ruhákat. Bezúzta az ablakokat és betört a lakásomba, amikor nem voltam otthon.  Abban leli örömét, hogy lelkileg és fizikailag szisztematikusan tönkretesz.

A nő elmondta azt is, hogy többször kérte a járőrök segítségét és számtalanszor tett feljelentést a rendőrségen. Üldözője rövid időre eltűnt, aztán ott folytatta, ahol abba hagyta. Ügyvéd, orvos szakértő, rendőr tanácsát is kérte. Szavaikból azt szűrte le, hogy szinte tehetetlenek. Rajongója addig nem kerül rács mögé, vagy elmegyógyintézetbe, amíg vér nem folyik.

A 30-as éveiben járó férfi  előzetes letartóztatásba került lakásbetörés miatt. Az eljárás során kiderült, hogy hosszabb ideje regisztrált, cselekvőképességet kizáró elmebeteg, de nem áll gondnokság alatt. Egyetlen személyt zaklat, de őt hosszú ideje és kitartóan. A beteget az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) utalták, vizsgálata befejeződött. Kórházban kezelték, majd onnan kiengedték. A lakhelye szerinti önkormányzatnál kezdeményezték, hogy hivatalból gondnokság alá helyezzék.

A sértett lelkileg, idegileg összetört. Nincs étvágya, alig alszik, rémálmok gyötrik. Művészként szabadságra vágyódik, ehelyett lakása ajtajára biztonsági zárat, az ablakokra vasrácsokat szereltetett. A közveszélyes őrült helyett kénytelen saját magát négy fal közé zárni.

A bűncselekményt elkövető kóros elmeállapotú rajongóval szemben legfeljebb kényszergyógykezelés (Btk. 74.§) rendelhető el a törvényi feltételek fennállása esetén, amelyet a bíróság jogerős ítélete alapján zárt intézetben (IMEI) hajtanak végre. Egy budapesti ügyvéd szerint a sértett többféle jogi eszközt vehet igénybe. – A művésznő elsősorban megszabadulni szeretne az elmebetegtől. Ha a kényszergyógykezelés feltételei nem állnak fenn, a gondokság alá helyezési eljáráson túlmenően további lehetőség, az 1997. évi törvény X. fejezete alapján, hogy a bíróság nem peres eljárásban elrendelheti a kötelező intézeti gyógykezelését, ha veszélyeztető magatartást tanúsít, amelynek szükségességét a pszichiátriai gondozó intézet szakorvosa kezdeményezi. A művész követelhet kártérítést is a polgárjogi felelősség szabályai szerint a személyhez fűződő jogainak megsértése miatt. Hiszen érhette nem vagyoni hátrány különösen akkor, ha a jogsértés olyan lelki traumát okozott, ami rombolta az életminőségét. Ezért számára is fontos, hogy a betegnek legyen hivatásos gondnoka, aki a vagyonát kezeli.

A kóros elmeállapotú beteg nem büntethető! Senki sem vállal felelősséget azért, ha „bekattan” és súlyos bűncselekményt követ el. A kezelőorvos, akármennyire is nyomon követi a betegség lefolyását, nem lát a jövőbe. Kuncz Elemér, igazságügyi pszichiáter szakértő elmondta, hogy a bíróság kényszergyógykezelést rendel el életellenes vagy közveszélyt okozó bűncselekmény esetén, ha az elkövető kóros elmeállapota miatt nem büntethető, és tartani kell a hasonló cselekmény elkövetésétől, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. Az igazságügyi pszichiáter utalt annak a férfinak az esetére, aki lakótelepi lakásában robbanásveszélyes anyagokat halmozott fel és a detonáció több ember halálát okozta. Az orvos nem tudja előre megmondani, hogy mit forgat a fejében az elmebeteg. Főként, ha az igyekszik megtévesztően jó benyomást kelteni. (A képek illusztrációk)

A korábbi évek emlékezetes esetei:

1995 – Szamuráj karddal metszette le anyósa fejét. A férfi eltávozást kapott a balassagyarmati elmegyógyintézetből

1996 – Brutális kegyetlenséggel meggyilkolta 12 és 13 éves gyermekeit a székesfehérvár-tóvárosi 41 éves B. Imre. A beteg ideggyógyászati kezelés alatt állt

1998 – Kaposvárott szerelemből szitává lőtte az orvost egy elmeosztályon kezelt joghallgató. A lopott fegyverrel ötször tüzelt

1999 – Szétverte édesanyja fejét az OPNI-ból hétvégére kiengedett skizofrén R. Miklós

2000 – Konyhakéssel szíven szúrta kislányát, majd önmagával is végzett egy mikepércsi anya. M. Viola korábban pszichiátriai kezelés alatt állt.

Christopher Wilder először 1963-ban került a rendőrség látókörébe. Egy sydney-i strandon elkövetett csoportos nemi erőszakban bűnösnek vallotta magát. Még nem volt 18 éves, így megúszta próbaidővel. Egyértelmű lett számára, hogy a brutalitás, a birtoklási vágy olyasfajta szexuális kielégüléshez juttatja, amiben addig nem volt része. Azt hitte, fiatalkori élvhajhászásról van szó és tulajdonképpen már kitombolta magát, így hát megnősült. Felesége két hét után olajra lépett, esze ágában sem volt egy őrült szadistával együtt élni. (A baloldali rajz azt ábrázolja, ahogy a szexuális bűnöző prédaként birtokolja a nőt.)

Wilder Floridában kezdett új életet. Rajongott a szép nőkért és a luxus sportkocsikért. Versenyautó-pilótaként átlagos külsővel is hódított. Építőipari és ingatlanpiaci befektetései jól jövedelmeztek. A Boynton Beachen vett medencés villát, futotta Porschéra és motorcsónakra is. Kelléktárából nem hiányoztak a drága videokamerák, fényképezőgépek sem. Akkor már pontosan tisztában volt vele, hogy ő kicsoda és mire hajt. Úgy állította be magát, mint aki menő fotóriporter és nem csupán szépségkirálynők, hanem kezdő modellek is címlapra kerülhetnek az ő közbenjárására.

1984. februárjától hat hét alatt 12 nőt ejtett túszul, kínzott és erőszakolt meg, közülük nyolcat lelőtt vagy halálra szurkált. Egyikük, a bal képen látható Elizabeth Kenyon az 1983-as "Miss Florida" döntőse volt. Kenyon miatt nevezték aztán szépségkirálynő-gyilkosnak. Egyébként korábban Wilder barátnője volt, de a lány szakított. Néhány héttel eltűnése után a 19 éves Linda Grover beszédbe elegyedett egy ismeretlen férfival, drága kamera volt nála. A Vogue magazin címlapfotójával kecsegtette. Beültek a "fotós" kocsijába és Georgiáig meg sem álltak. Wilder berángatta a lányt egy szállodába, megerőszakolta, fojtogatta, árammal sokkolta. Grovernek sikerült bemenekülnie a fürdőszobába és olyan hangosan sikoltozott, hogy a támadó elmenekült. A sértett a rendőrségi fényképek alapján azonosította.

Wilder legközelebb a texasi Beaumont-ban bukkant fel, ahol egy fiatal anyát vett célba – Terry Waldent (24). Holttestét néhány nappal később találták meg egy csatornában.

Előkerült a kéjgyilkos elhagyott autója, amelyben hajszálakat találtak az ugyancsak megölt Theresa Fergusontól (21). Wilder amerre csak járt eltűnt és meggyilkolt modellek jelezték az útját. Közben az FBI TOP 10-es listán körözte.

A sorozatgyilkos 1984. április 1-jén részt vett a Seventeen magazin címlapmodell versenyén Las Vegasban, ahol később találkozott Michelle Korfmannel. Holttestét májusban egy dél-kaliforniai út menti pihenő közelében találták meg.

A keresett bűnöző körül szorult a hurok: 1984. ápr. 13-án egy New Hampshire-i benzinkútnál katonák fogták gyűrűbe. Wilder bepattant az autójába és felkapott egy 357-es magnumot. A fegyverért folytatott küzdelem során az egyik lövés megölte Wildert (a képen), a másik megsebesítette a tisztet, aki el akarta venni tőle a lőfegyvert.

Starr Faithfull holttestét 1931 nyarán a Long Beach-i strandnál sodorta partra a víz. Boncoláskor a tüdejében nagy mennyiségű homokot találtak, amit úgy értelmeztek, hogy a part közeli sekély vízben fulladt meg. Testét zúzódások borították. Szervezetében nagyadag nyugtatót mutattak ki. Megállapítani nem lehetett, hogy öngyilkosság vagy emberölés következtében vesztette életét. Június 5. éjjel látták utoljára és 8. reggel találták meg a holttestét. Pletykák szerint egy ismert bostoni politikus ölte meg, akivel a család szegről-végről rokonságban állt. Indokot is találtak, mindenáron meg akarta akadályozni, hogy kitudódjon, a lányt 11 éves korától fogva szexuálisan bántalmazta. A bulvársajtó szenzációként tálalta az ügyet, hiszen az áldozat egy szép és fiatal teremtés, a feltételezett elkövető pedig egy gazdag és befolyásos politikus volt. Nehezítette a nyomozást, hogy a nevelőapján kívül, állítólagos bűnözői körök is tudomást szereztek az egykori polgármester viselt dolgairól. Még olyan teória is felmerült, hogy nem ő, hanem gengszterek öltek, a gyanút pedig szándékosan ráterelték, és ezzel zsarolták. Közben a lány barátai arról számoltak be, hogy Faithfull egy hajóorvosba volt reménytelenül szerelmes. A férfi megerősítette, utoljára június 5-én a hajón találkoztak és akkor szakítottak. Az öngyilkosság elméletét erősítette az az feltételezés, hogy a lány ittasan, erős nyugtatók hatására, végső elkeseredésében a vízbe vetette magát. A nyomozók a szülők lakásán megtalálták Faithfull naplóját, amelyben ecsetelte öngyilkossági szándékát. Végül az ügyet lezárták, mert nem tudtak elegendő adatot gyűjteni az emberölés bizonyítására.

Evelyn Nesbit Amerika első szupermodelljének számított a múlt század elején. A viktoriánus szentimentalizmus és az ártatlanság mintaképe lett. Mosolyában azonban ott bujkált a "rossz kislány" csábos ígérete. Dúsgazdag hódolók versengtek a kegyeiért. A 16 éves kóristalány elfogadta a neves építész Stanford White (47) vacsorameghívását annak manhattani házában. Pezsgőt ittak kettesben a második pohár ital után Evelyn elvesztette az eszméletét. Az ágyban tért magához. Ruha nem volt rajta és a lepedőn vérfolt vöröslött. Évekkel később az asszony elmondta a férjének, mit tett vele White. Bár a multimilliomos Harry Thaw sem számított szentnek, elég annyit megjegyezni, hogy róla került a köztudatban a playboy kifejezés, ettől függetlenül szeretett a lovagias férfi szerepében tetszelegni. Revansot vett felesége ártatlanságát megrontó férfin. 1906. június 26-án a Madison Square Garden tetőteraszán lelőtte az építészt.

A sikeres amerikai modell, némafilmes színésznő, Olive Thomas karrierje 1914-ben indult be. (A baloldalon a címlaplányok neves perui festőjének, Alberto Vargasnak a képe Olive emlékét őrzi) Néhány év alatt több mint 20 filmben játszott. Férjével, Jack Pickford színésszel igazán összeillettek. "Két ártatlan ábrázatú kölyök, ám a látszat csalóka, valójában a legszenvedélyesebb, a legvadabb dögök, akik valaha felkavarták a csillagport a Broadway-n. Mindketten tehetségesek, de sokkal jobban érdekli őket az élet rulettjet, mint a karrierjük" - nyilatkozta róluk a híres forgatókönyvíró és rendező, Frances Marion. Így igaz, túlságosan lazán fogták fel az életet. Mindketten fiatalon haltak meg. Olive 25 évesen, miután tévedésből bevette a férje szifilisz elleni higany-dicloridot tartalmazó gyógyszerét. Jack 36 évesen követte.

Az amerikai Faith Bacon a harmincas évek burleszk- és revűtáncosa volt. Pályafutása csúcsát a sztriptiz jelentette. Akkoriban illetlenségnek számított, és törvény tiltotta, hogy a színpadon ruha nélkül mozogjanak a táncosok. Mozdulatlanul kellett állniuk és fényekkel páztázták a meztelen testüket. Tánc nélkül is rajongott érte a közönség. A rendőrség rendszeresen razziázott a különböző színházakban és eljárást indítottak a törvényszegőkkel szemben. Bacon trükközött, hogy kijátsszák a törvényt, de nem mindig sikerült. Pályafutása megsínylette, hogy csúnya balesetet szenvedett. Átesett egy üvegdobon és a combjai súlyosan megsérültek. Karrierje hanyatlani kezdett és ilyenkor droggal, alkohollal vigasztalta magát. Egyre lejjebb csúszott, mígnem 1956. szeptember 26-án kiugrott szállodai szobája ablakából.

Fotó: Wikipédia, Pinterest