Huszonhét éve végezték ki a rosztovi mészárost. Andrij Csikatilóról a pszichiátriai vizsgálatok kimutatták, hogy épelméjű szadista vonásokkal és borderline személyiségzavarban szenvedett. Nem valószínű, hogy halála után, tanulmányozták az agyát, voltak-e rajta kóros elváltozások, már csak azért sem, mert az ítéletet tarkólövéssel hajtották végre.
Nem keresek mentséget egy tömeggyilkos tetteire. Mostoha gyermekkora sem csal könnyeket a szemembe. Laikusként úgy vélem, elmebeteg lehetett, azért nyilvánították beszámíthatónak, hogy a társadalmat megvédjék a sorozatgyilkostól. Sorsán keresztül arra keresek választ, milyen folyamatok játszódhatnak le a tudatban, ha gyermekként, a fejlődés korai szakaszában, súlyos és hosszan tartó traumák érték. Ezek ugyanis soha be nem gyógyuló sebek.. Igaz, hogy mindenkinek más és más a tűrési határa, ahogy a válaszreakciója is, és másként dolgozzuk fel az emlékeket. A szörnyű élmények hatására az ember lelkében egyszercsak elpattan egy „húr”. Mi történhet azután - összeroppan, esetleg öngyilkosságba menekül, vagy az is előfordulhat, hogy a megbomlott elme kitör „ketrecéből” és az ember vadállatként viselkedik?
A "holodomor" éhhalált jelen magyarul. Az ukránok népük egyik legnagyobb katasztrófáját nevezik így, amelynek következtében több millió ember halt éhen a sztálini időkben. Andrij ezekben az ínséges időkben született, egy kis faluban. Szülei a kolhozparasztok voltak. Bért nem kaptak, a házuk mögötti kis darab földből nem tudtak megélni. A család éhezett, a fiú 12 éves koráig kenyeret sem látott. Az apja keveset tartózkodott otthon, az anyja állandóan szidta és szapulta. Négyéves testvérét állítólag éhezők rabolták el és megették. Andrij szemtanúja volt azon szörnyűségeknek is, amiket a nácik követtek el Ukrajnában a háború idején. Félelmei és szorongásai miatt gyakran ágyba vizelt, amiért az anyja minden alkalommal elverte. A háború után kezdte el az iskolát. Az éhségtől gyakran elájult. A társai a gyengesége miatt sokszor kicsúfolták, a tanárai azonban mintadiáknak tartották.
A gyermekkori traumák a fejlődő agy neurális szerkezetét és működését maradandóan károsíthatják – állítja egyik tanulmányában Martin H. Teicher. A belmonti McLean Kórház Fejlődés-lélektani Biopszichiátriai Kutatóprogramjának igazgatója szerint ennek következményei bármely életkorban, bármilyen módon előtörhetnek. Befelé depresszió, szorongás, öngyilkos gondolatok vagy poszttraumás stressz, kifelé pedig agresszió, impulzivitás, bűnözés… formájában nyilánulhat meg. Akár fizikai, érzelmi vagy szexuális trauma okozta, akár háború, éhínség vagy pusztító járvány miatt kialakuló stresszről van szó, a gyermeki agyban beindulnak - a kegyetlen világgal való eredményes harcra felkészítő - hormonális változások.. A stresszhormonok jelentősen megváltoztathatják a hippokampuszban található nagyméretű neuronok alakját, akár el is pusztíthatják azokat. Az éremnek van egy másik oldala is. Az emberi agy a tapasztalatokon keresztül formálódik és hajdanán kemény világban éltek az elődeink. Szükség volt olyan képességekre, amelyek segítették a túlélést. Vészhelyzetben bevált a „harcolj vagy iszkolj!” taktika. Ilyenkor az agyban megfigyelt változások a zord környezethez való alkalmazkodást segítették elő.
Csikatiló 1978 és 1990 között követte el rémtetteit, 53 ember, köztük kisgyerekek megölését tudták rábizonyítani. Főként fiatal nőkre vadászott, volt egy magyar áldozata is, a 19 éves Varga Ilona. A férfi elfogása előtt, profilozók a személyiségvonásairól megállapították, hogy szexuális izgalmat csak az áldozatok szenvedése láttán ért el. Feltételezték, hogy a munkája miatt sokat utazott, a gyilkosságokat ugyanis hétköznapokon követte el. Vasúti pályaudvarok, állomások, buszmegállók környékén ismerkedett, majd a fiatalokat különféle ürüggyel félre eső helyekre, erdőkbe csalta és brutális módon végzett velük.
Az agyműködés igen bonyolult és összetett folyamat. A limbikus rendszer egy olyan ősi, a középagyban található terület, mely az emlékezést és az érzelmeket szabályozza. A hippokampusz azt irányítja, milyen beérkező információk tárolódjanak a hosszú távú memóriában, az amygdala a beérkező információkat szűri és értelmezi a túlélési és érzelmi szükségletek, valamint a megfelelő válaszok kiváltásának szempontjából. Utóbbi szerepet játszik például a félelem elviselésében és az agresszív válaszokban. Az agy hátsó részén, közvetlenül az agytörzs felett elhelyezkedő cerebellum középső területén található a cerebelláris vermis. Ennek zavarai számos különböző pszichiátriai kórképpel, például a bipoláris depresszióval, a skizofréniával, az autizmussal… is kapcsolatba hozhatók. Noha ezek a betegségek köztudomásúan nem a gyermekkori traumák, hanem genetikus, veleszületett tényezők következményei. Az a tény, hogy a vermis zavarai számos pszichiátriai állapot mögött megtalálhatóak, arra utal, a régió a mentális egészség alakulásában jelentős szerepet játszik.
Csikatilo már kamaszkorában felfedezte, hogy krónikus impotenciában szenved, amely tovább rontott az önbizalmán és a társas kapcsolatain. 17 évesen a húga egyik 11 éves barátnőjét leteperte a földre, ejakulált miközben a lány minden erejével szabadulni igyekezett a szorításából. Érettségi után egyetemre jelentkezett, de nem vették fel. Elvégzett egy rádiótechnikusi szakiskolát, nem sokkal később pedig bevonult katonának. Ott sem volt panasz rá. Leszerelése után igyekezett lányokkal kapcsolatba kerülni, de azok impotenciája miatt kigúnyolták. Szégyenében megpróbálta felakasztani magát, de az anyja időben észrevette és levágta a kötélről. Nem volt maradása a szülőfalujában.
1963-ban úgy tűnt, végre egyenesbe kerül az élete. Egy orosz városban távközlési szakemberként állást kapott és egy kis lakást bérelt. Ezt követően megnősült. A házaspár szexuális élete nem volt rendben, ennek ellenére a felesége három gyermeknek adott életet, egy meghalt. Csikatiló 34 évesen a Rosztovi Állami Egyetem Filológia Karán szerzett tanári diplomát orosz nyelv és irodalom szakon. Nem volt jó pedagógus. Képtelen volt fegyelmet tartani és a diákok előtt nem volt tekintélye. Tanári pályafutása 1981-ben ért véget, miután számos molesztálási panasz érkezett rá mindkét nembeli diákjaitól. Anyagbeszerző lett egy rosztovi székhelyű építőanyag-gyárban és gyakran kellett utaznia.
Az egyik legtöbb fejtörést okozza a szakembereknek - a korai embertelen bánásmód következményének tekintett pszichiátriai állapot - a borderline személyiségzavar (Borderline Personality Disorder - BPD). Az ilyen egyén feketén-fehéren látja az embereket. Hajlamos a vad dühkitörésekre, paranoid vagy pszichotikus kirohanásokra. A borderline kifejezés magyar jelentése „határeset”, „határvonal”. A pszichoanalitikus Otto Kernberg értelmezése, miszerint a borderline határeset a neurózis és az elmebetegségek között, mára érvényét vesztette, ennek ellenére e tünetegyüttes megnevezésére találóbb kifejezés nem született. Hazánkban ezt a kifejezést a szakemberek már nem használják, helyette az érzelmileg labilis személyiségzavar (Emotionally Unstable Personality Disorder - EUPD) diagnózist rendszeresítették, mely magában foglalja a borderline jellemet is.
A férfi 1978 decemberében követte el az első dokumentált gyilkosságot egy 9 éves kislány ellen. A gyermek halála után csak akkor tudott felizgulni és szexuálisan kielégülni, ha nőket vagy gyereket szurkálhatott halálra. A gyanú egy másik férfira terelődött, akit 1983-ban helyette elítéltek és kivégeztek Csikatilo saját bevallása szerint az áldozatok „sírása, agóniája és a vér megnyugvást adott és kielégülést”. Amikor megkérdezték tőle, hogy a későbbi áldozatai esetében miért nem vájta ki a szemüket, mint a korábbiakét, azt felelte: eleinte hitt a babonában, hogy az áldozatok szeme megőrzi gyilkosuk képét. Később rájött, hogy ez csak mese. 1992-ben állították bíróság elé és 1994. február 14-én hajtották végre halálos ítéletét.
Az ügyész, illetve a bíróság köteles igazságügyi szakértőt kirendelni annak eldöntésére, hogy a terhelt szenvedett-e a cselekmény(sorozat) elkövetésekor az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely a beszámítási képességét kizárta, vagy korlátozta. Dr. Domán Auguszta a beszámítási képesség megállapításának nehézségeit elemző cikkében rámutatott, hogy egy visszamenőleges mentális állapot meghatározásakor nem várható el százszázalékos bizonyosságú szakértői vélemény, amely változhat is az idő elteltével a betegség pontos diagnosztizálása következtében.
A büntetőjog egyik alapfeltevése, hogy a személyek rendelkeznek beszámítási képességgel, azaz valódi szabad akarattal magatartásuk kialakításában. Belátják magatartásuk lehetséges következményeit, és képesek arra, hogy magatartásukat ezen felismeréshez igazítsák. Elmebetegség esetén az igazságügyi szakértőre hárul az a feladat, hogy megállapítsa, hogy a cselekmény elkövetésekor milyen mentális állapotban volt az elkövető, mi zajlott le az elméjében, hogyan választotta a lehetséges magatartások közül éppen azt, amely egyébként büntetendő, milyen elmebetegségben szenvedett és ezen betegség milyen tünettana vezetett az elkövetési magatartáshoz. A fentiek alapján vonható le a következtetés, hogy az illető rendelkezett-e vagy sem, illetve csak korlátozott beszámítási képességgel. A jelentősége ennek a kérdésnek óriási, hiszen az elkövetéskori beszámítási képesség hiányában a személyt felmentik és kényszergyógykezelését rendelik el, korlátozott beszámítási képesség esetén büntetés szabható ki, de az korlátlanul enyhíthető, míg a teljes beszámítási képesség meglétekor az elkövetőnek felelnie kell tetteiért.